Szeretném, ha szeretnél 6. fejezet

Sajnálom, amiért a héten nem tudtam cikket hozni nektek, de kifogytam az ötletekből.

Mindenesetre megérkezett ennek a történetnek a befejező része, kellemes olvasást! :)

Ahogy azt Golf előre megjósolta, szinte az összes osztálytársuk tudni akarta, mikor tér vissza Bank.

-          Majd ha jól lesz.

-          Te aztán bőbeszédű vagy – rótta meg Jieb.

-          Mert elegem van belőletek. – És haza akarok menni Bankhoz.

-          Hiányzik, mi? – lökte meg a lány. – Ezek szerint elmondtad neki…

-          Mit?

-          Hogy mit érzel. – Golf forgatni kezdett egy ceruzát.

-          Aha. És megcsókoltam.

-          Ez fantasztikus! De ha még egyszer bántod, kiheréllek.

-          Nem fogom – hangzott az ígéret, amit Golf egész pontosan péntek estig tudott betartani.

Ekkor ugyanis hazaérve azt kellett tapasztalnia, hogy az a bizonyos márkás kocsi áll a ház előtt, amivel Bank megmentésére siettek. Összepréselt szájjal viharzott át a nappalin – ahol a sofőr kávézott nyugodalmasan -, fel a lépcsőn, majd szinte berobbant a szobába.

-          Helló – köszönt rá a párocskára. Bank a takaró alatt feküdt már sokkal jobb színben, Thom pedig az asztalról bámulta. Most a srác felállt és meghajolt.

-          Golf. Remélem nem gond.

-          Az attól függ – dobta le a táskáját.

-          Mitől?

-          Hogy milyen minőségben jöttél. – Bank szeme villámokat szórt, Golf viszont zavartalanul folytatta: - Barát? Haver? – Thom elvörösödött.

-          Nem hiszem, hogy ehhez sok közöd volna. – Mielőtt Golf rámutathatott volna, hogy dehogyis nincs, Bank hirtelen felült.

-          P’Golf, magunkra hagynál minket? – És ahogy Golf morgolódva kifordult a szobából, szinte érezte a hátában Thom önelégült tekintetét.

A szüleik persze oda meg vissza voltak attól, hogy Thom ennyit utazott Bank miatt.

-          Most jut eszembe, hogy a kórházban is ott volt – mondta az anyja, mire Golf teste megfeszült.

-          Bent volt Banknál?

-          Nem, nem engedték be. De ott várt minket a folyosón, mikor megérkeztünk. – Mosolygott. – Kedves fiúnak tűnik. Te ismered?

-          Nem nagyon. – És Bank se fogja, arra mérget vehettek.

Jó negyed óra múlva nyílt az ajtó, majd Thom lesietett a lépcsőn. Nem tűnt túl boldognak, de udvariasan elköszönt a szülőktől, és már ott sem volt.

-          Mit mondtál neki?

Bank az ablaknál állt, neki háttal. Pizsamás alakja olyan sebezhetőnek tűnt, hogy Golf keze viszketni kezdett abban a reményben, hogy megérintheti.

-          Megbeszéltük, hogy barátok maradunk.

-          Aha. A jelek szerint nem fogadta túl jól.

-          Kedvelem őt, de másba vagyok szerelmes.

-          Mióta lettél ilyen szókimondó? – kérdezte Golf hevesen dobogó szívvel.

-          Az apám évekig bántalmazott, én viszont nem voltam képes kinyitni a számat saját magamért. – Szembefordult vele. – Rájöttem, hogy tennem kell azért, amit akarok.

-          Jó terv – nyögte Golf, mialatt Bank egyre közelebb ért hozzá. – És… öhm… mit akarsz? – A másik mosolyogva felágaskodott, és belecsókolt a nyakába.

-          Csak egy apróságot. Szeretném... ha szeretnél.