Szeretném, ha szeretnél 2. fejezet

Íme a második fejezet. Kellemes olvasást! :)

Jó két órába telt, míg vasárnap el tudták hagyni a házat. Bank anyja előbb kereken megtiltotta, hogy a srác elmenjen, aztán, mikor ez nem vált be, kérve kérte, hogy minden hétvégét töltsön otthon, és naponta hívja fel őket telefonon. Végül a nő kénytelen volt beletörődni, hogy Bank szinte semmit sem ígért meg, de nem adta fel teljesen. Mikor a fia visszaszaladt valamiért a szobájába, Golfhoz fordult.

-          Kérlek, vigyázz rá!

-          Megteszem, amit tudok.

-          Csak annyit tegyél meg, hogy ha az apja ismét próbálkozna, ne engedd el vele! Bank nagyon szereti őt, és mindent hajlandó lenne megbocsátani neki… de én nem. – Golf gombócot érzett a torkában, de azért bólintott. – Köszönöm!

-          Szívesen – nyögte ki, mialatt a nő hevesen magához ölelte.

-          Mi történt köztetek?

-          Semmi. – Golf kibámult a kocsi ablakán, miközben pontosan tudta, hogy Bank őt bámulja. – Semmi, ami rád tartozna.

-          Az én anyám is. – Golf vállat vont. Aztán eszébe jutott, hogy ezt az állítást magára vonatkoztatva cáfolnia illett volna. – Ha arra kért, hogy vigyázz rám, felesleges. Tudok vigyázni magamra. – Golf erre felvont szemöldökkel végigstírölte.

Bank alacsonyabb és kerekebb volt nála, valahogy a puhaság benyomását keltette, és Golf azon vette észre magát, hogy szívesen megérintené.

-          Hogyne lenne szükséged rá – szúrta oda, hogy elterelje a gondolatait Bank combjáról. – Simán átdobnak a palánkon. Az arcodra van írva, milyen naiv vagy. – Bank erre csak mosolygott.

-          Nekem jobban megéri mindenkiben a jót keresni. – Aztán mikor Golf horkantott, hozzátette: - Még benned is. – Ezek után Golfnak nem volt több mondanivalója.

Így tengették a napjaikat egy rövid ideig – Bank minden alkalommal rámosolygott, ha tehette, Golf pedig igen férfiatlan módon igyekezett kitérni előle, mert zavarónak találta a gyomra remegését. A csinos lányok közelében kellett volna így viselkednie, de áruló gyomra akkor persze meg sem mukkant.

-          Szerelmes vagy – közölte vele Jieb, mikor Golf egy őszinteségi rohamában elmondta neki a gondját. A srác tátott szájjal meredt rá.

-          Mi van? Hogy mondhatsz ilyet?! – A lány vállat vont.

-          Ha nekem nem hiszel, figyeld az érzéseid és a viselkedést. Izzad a tenyered, ha a közeledben van? Hevesebben ver a szíved? Szeretnél hozzáérni? Féltékeny vagy, ha másvalakivel látod?

-          Nem! – rikkantotta Golf diadalmasan az utolsó tételnél, mert sajnos a többit zavaróan pontosnak találta. – Egyáltalán nincs rám semmilyen hatással, ha valaki mással látom. – És ez pontosan így is volt. Egészen péntekig.

Az a péntek is ugyanúgy indult… dehogyis, mégis kit akarunk átverni? Golf korábban az éjszakái nagy részét valaki mással… másnál… esetleg másban töltötte, az utóbbi időben azonban leszokott a kimaradásról. Valamiért szerette elkapni azt a pillanatot, amikor Bank ébredezni kezd. A szeme még csukva, a homloka ráncba szalad, az orra fintorra torzul. Ilyenkor még álom és ébrenlét között lebeg, és még nem teljesen önmaga. Még nem öltötte fel a „mindenkivel-kedves-vagyok-és-mindenkit-szeretek” maszkját, és Golf ezeket a pillanatokat egyre jobban szerette. Főleg azt, hogy senki mással nem kellett osztoznia rajta. Persze amint Bank teljesen magához tért, elkapta róla a tekintetét, és igyekezett flegmán viselkedni vele. Mondanunk sem kell, hogy csúfos kudarcot vallott.

Egymás társaságában hagyták el a szobát, sétáltak végig a folyosón, majd megkíséreltek belépni a tanterembe, valaki azonban útjukat állta. Golf összevont szemöldökkel méregette, míg rá nem ismert.

-          Te! – morogta a cintányéros srácra bökve. Most nem volt nála hangszer, amit nyomban kihasznált, és meghajolt, tekintetét végig Bankon tartva.

-          Örvendek. A nevem Thom.

-          Bank – viszonozta a gesztust a srác. Golf nem látta az arcát, mégis biztosra vette, hogy mosolyog. Taszított hát egyet rajta, hátha ezzel észhez téríti.

-          Ez nem a te körzeted – morogta Thomnak.

-          Nem is hozzád jöttem – szólt vissza az.

-          Hát hozzá sem, abban biztos lehetsz – mondta erre Golf, majd bevágta előtte az ajtót.

A legtöbb osztálytársa érdeklődve figyelte, ahogy dúlva-fúlva átvonul köztük, aztán levágódott a helyére.

-          Vége a műsornak!

-          Mi bajod már korán reggel? – fordult hozzá Jieb. Golf sziszegett. – Bocs, nem értek kígyóul.

-          Azt kérdeztem, mit keresett itt az a piperkőc? Nem hiszem, hogy erre van a termük… - Jieb a csukott ajtóra nézett, majd álmodozva felsóhajtott. – Na, ne!

-          Most miért? – grimaszolt a lány. – Jól néz ki, és udvarias is! Alig mondott két mondatot, máris lepipált téged! – Golf gyomra összeugrott, és automatikusan Bank felé sandított.

-          Mire célzol?

-          Én? Én aztán semmire. – De a vigyora egészen másról árulkodott.

Golf hőn remélte, hogy a cintányéros mitugrász nem mutatkozik többé – így is egy egész órát elvesztegetett azzal, hogy Bank tarkóját bámulta, és azon elmélkedett, vajon vonzóbbnak találja-e Thomot őnála.

Amint azonban kitették a lábukat a teremből, Golf nyomban kiszúrta a feléjük közeledő magas alakot. El kellett ismernie, hogy nem volt egy utolsó látvány, de ő a maga részéről sosem bírta az ilyen arisztokratikus alakokat.

-          Bank! – kiáltott rá a srácra. – Bent hagytam a számológépem.

-          És?

-          Keresd meg nekem.

-          Eszemben sincs. – Mielőtt azonban elosonhatott volna mellette, Golf elkapta a csuklóját, és mélyen a szemébe nézett.

-          Kérlek! – Az alázatos tekintet és hangnem megtette a hatását, Bank ellágyulva rámosolygott, aztán visszasétált a terembe.

Golf némi kárörömmel fordult szembe Thommal.

-          Segíthetek? – Thom arcán látszott, hogy szívesen félrelökné az útból – ilyenkor kapóra jött, hogy talpig úriember.

-          Bank itt van?

-          Pont elkerülted. Milyen kár! – Thom egyértelműen nem hitt neki. – Majd megmondom, hogy kerested.

-          Ki vagy te neki? – vonta össze a szemöldökét.

-          Ő a bátyja – csacsogott közbe Jieb, ravasz pillantást vetve Golfra.

-          Nem vagyok a bátyja – szisszent fel a srác, majd, mivel tartott attól, hogy Bank hamarosan visszatér, elnavigálta onnan magukat. – Nos, örülök, hogy beugrottál, gyere máskor is. Szia!

Hihetetlen vagy sem, Bank nem találta meg a számológépet. Golf kesergett egy sort, aztán délután váratlanul rábukkant a készülékre a táskája mélyén.

Mivel hétvégére nem terveztek hazautazni, Golf elkezdett agyalni egy olyan terven, amivel Bankot két napon keresztül a szobájában tarthatja – mert nem áltatta magát azzal, hogy Thom könnyedén feladja. Elvégre miért is adta volna? Bank pontosan az a srác volt, akiért megérte küzdeni.

Golf sajnos még így sem készült fel eléggé; mire szombaton kinyitotta a szemét, Bank már sehol sem volt. Pánikba esve kapta magára a ruháit, és száguldott ki a kollégiumból.

-          Jieb! – sóhajtott nagyon, ahogy meglátta a lányt. – Bank merre van?

-          Nem tudom, nem vagyok az anyja. Várj! – nyúlt utána, mielőtt a srác továbbrohant volna. – Ő az, ugye?

-          Ki?

-          Bank az, akibe szerelmes vagy. – Gyorsan korrigált: - Vagy az, aki felé azokat az érzéseket táplálod.

Golf szívesen mondta volna, hogy nem, és hogy ez nevetséges, de abban a pillanatban meglátta Bankot és Thomot együtt… és a szíve a gyomrába zuhant.