Szeretném, ha szeretnél 1. fejezet

Új év, új történet egy régi párossal, akiket kicsit elhanyagoltam. My bromance AU történet, ahol Bank és Golf természetesen mostohatestvérek, és közös szobán osztoznak a kollégiumban. Mi lesz itt?

Kellemes olvasást! :)

Golf akkorát ásított, hogy majd’ szétrepedt az állkapcsa, majd újra a leckéje fölé hajolt. Késő estére járt, és ő még mindig küszködött, de jelenleg túl dacos volt ahhoz, hogy segítséget kérjen a szobatársától. Akivel lassan egy teljes napja nem beszéltek egymással. Egész pontosan azóta, mióta visszatértek a tavaszi szünetről, ahol a szüleik újabb nem várt hírrel rukkoltak elő.

Golf véleménye – és gyomra - szerint már az is elég megrázó volt, hogy az ő visszafogott apja összejött egy nővel… mégpedig a szobatársa anyjával. Aki nagyon rendes, csinos és kedves volt, csak éppen Golf nem bírta őt elviselni. Nem személyeskedett -  egy nőhöz sem tudott volna másként viszonyulni.

Azt már-már kezdte elfogadni, hogy azok ketten összeköltöztek, és így minden szünetben kénytelenek voltak közösen hazautazni hozzájuk. A legújabb ötlet szerint azonban hamarosan összeházasodnak, hogy a baba rendes családba születhessen. Merthogy a nő gyereket akart.

Golf ezen a ponton pattant fel, és hordta el őket mindennek, és majdnem sikerült feldöntenie a nőt, mikor a szobatársa egyszer csak előtte termett. Egy fél fejjel alacsonyabb volt Golfnál, kerek és nyílt arcú, barátságos tekintetű, és Golf természetesen utálta.

Abban a pillanatban mégis megilletődött kicsit, ahogy a srác kikelt magából a szülők védelmében. Hogy joguk van hozzá… hogy a szerelem gyönyörű dolog… és hogy a nő sosem lépne Golf anyjának helyébe. Golf összepréselte a száját, és nem szólt – ahogy azóta sem.

A srác mélyet sóhajtva dőlt hátra a széken, és dörgölte meg fáradt szemét.

-          Miért vagy ilyen makacs? – tudakolta egy álmos hang a takaró alól.

-          Mert jól áll nekem – hangzott a felelet, mire a takaró hullámozni kezdett, majd Golf mögött hirtelen felbukkant Bank.

A srác pislogott néhányat, aztán közelebb hajolt. Golf érezte a belőle áradó álmos melegséget.

Bank öt perc alatt kijavította a hibát, minekután Golf egymaga is képes volt befejezni a leckét. Hálálkodás és egyetlen szó nélkül távozott zuhanyozni, eközben pedig nem is gondolta volna, mennyit fognak ők ketten beszélgetni az elkövetkezőkben.

Másnap reggel magával és a hajával elégedetten csapta be a szoba ajtaját, habár még nagyobb elégtételt érzett volna, ha közben felveri vele Bankot, de szobatársa már sehol sem volt.

Ha nem lett volna elég a megpróbáltatásokból, Golf nemcsak a szobában és odahaza, hanem még az órákon is kénytelen volt elviselni Bank jelenlétét. Saját magát sem tartotta hülyének, a másik srác pedálozása azonban már túlment egy határon. Az összes tanár imádta, a diákok is szívesen dolgoztak együtt vele, így senki sem értette Golf ellenségeskedését. Még maga az érintett sem tudott magyarázattal szolgálni, egyszerűen ideges lett a másik jelenlétében.

Mint például most is. Alig esett be a terembe, máris azt kellett látnia, hogy tucatnyian Bank asztala körül álldogálnak, és isszák minden szavát.

-          Nem zavarok? – mordult rájuk, majd gorombán arrébb taszigált pár kölyköt, hogy a helyéhez juzhasson.

-          Valaki bal lábbal kelt? – csatlakozott hozzá Jieb, egyetlen barátféléje ezen a szánalmas helyen.

-          Ahhoz le kellett volna feküdni.

-          Megint éjszakai műszak? – A lány a fejét ingatta. – Így nem fogod tudni letenni a vizsgáidat!

-          Nyilván arra hajt, hogy majd Bank segít neki, elvégre testvérek, nem? – szólt közben az egyik osztálytársuk, mire Golf legszívesebben behúzott volna neki egyet. 

-     Soha nem leszünk testvérek – sziszegte, és próbált nem tudomást venni Bank meggörnyedt hátáról.

Kicsit később, az ebédszünetet jelző csengő után csapatostól vonultak a folyosón, cseverésztek és hangoskodtak, és már Golf is kezdte tűrhetően érezni magát, amikor a velük szembejövő felsőbb évesek majdnem feldöntötték őket.

-          Nem látsz a szemedtől? – mordult Golf.

-          És te? – vágott vissza a legmagasabb. – Hangszereket szállítunk.

-          Mióta szabály, hogy akinél hangszer van, elgázolhat másokat? – A srác már nyitotta a száját, hogy visszaszóljon valami frappánsat, mikor Bank megjelent köztük.

-          P’Golf, erre semmi szükség. Bocsáss meg – tette össze a kezét a másik felé, akin látszott, hogy kész lenne akár el is hajítani a kezében szorongatott cintányért, csak viszonozhassa a gesztust.

Golf csak egy fintorral reagált, aztán folytatta útját az ebédlőbe. Mikor azonban az ajtóból visszafordult, látta, hogy a cintányéros még mindig egy helyben ácsorog, és utánuk bámul. Jobban mondva Bank után.

Golf nem volt hajlandó tudomást venni a dologról. Arra gondolt, ha Bankot megverik, az még jót is fog tenni neki – ő is művelt már hasonlót még előző évben; kidobálta a srác ruháit, aztán mikor Bank lázadozni kezdett, úgy pofon vágta, hogy felrepedt az ajka. Azóta a srác megtartotta a három lépés távolságot, és nem próbált sem Golf öccse, barátja, vagy szobatársa lenni. És ez Golfnak tökéletesen meg is felelt.

Az éjszakát ismét nem töltötte otthon, csupán átöltözni ugrott haza, de némileg meglepődött, mikor Bankot még ott találta.

-          Végre átcuccolsz valaki máshoz? – érdeklődött az ágyra pakolt bőröndre utalva.

-          Nem – felelte Bank szokatlanul komoran. Golf más esetben egy vállrándítással nyugtázta volna a helyzetet, de kíváncsisága a legrosszabb pillanatban lobbant fel.

-          Hát akkor?

-          Apám hazahívott magához a hétvégére. – Golf felvonta egyik szemöldökét.

-          De hát még csak szerda van.

-          Azt hiszed, én nem tudom? – vágott vissza Bank, ami olyan váratlan volt tőle, hogy Golf eltátotta a száját. – Örülj neki, hogy néhány napig nem kell egy levegőt szívnod velem. – Azzal kicsattogott az ajtón.

-          Hm – reagálta le Golf. Amennyire emlékezett, a családban szinte sosem hozták szóba Bank apját, akit az anyja nyilván jó indokkal hagyott el.

Arra volt ugyan példa, hogy Bank meglátogatta a férfit, de sosem egy egész hétvégére, ráadásul mindig megkönnyebbültnek tűnt, mikor visszatérhetett.

Aznap Golf annyira elmerült a töprengésben, hogy még a homloka is ráncba szaladt.

-          Merre van Bank? – kérdezte Jieb, felriasztva ezzel a srácot.

-          Elment az apjához.

-          Szerdán? – Vállrándítás. – Ez fura. És nem vall rá, hogy még csak el sem köszönt. – Jieb beharapta az ajkát. – Szerintem szólnod kellene a szüleiteknek.

-          Mégis miért? Az apjának joga van látni őt.

-          Tudom. De talán…

-          Talán mi? – A lány megrázta a fejét.

-          Csak hívd fel őket! – És mivel Golf jól tudta, hogy Jieb addig nem fog leszállni róla, így is cselekedett.

Előkaparta bőröndje mélyéről a viseltes mobiltelefont, ami minden extrát nélkülözött, és csakis vészhelyzetben használhatta. Letelepedett az ágyra, és benyomta az Apa hívása gombot.

-          Golf? – szólt bele az apja. – Mi történt? Valami baj van? – A srác tiszta hülyének érezte magát.

-          Nincs, vagyis nem hiszem… de Bank…

-          Bank? – Rövid sutyorgás a vonal végén, majd átvették a telefont. – Mi történt a fiammal?

-          Reggel elment. Azt mondta, az apja kérette. – A nő erre élesen beszívta a levegőt, mégis kedvesebben szólt hozzá, mint korábban bármikor.

-          Köszönöm. Köszönöm, hogy szóltál. Jó fiú vagy. – A srác ezzel tudott volna vitatkozni.

-          Jól tetted, hogy felhívtál minket – mondta az apja is, kicsit idegesen. – Majd mi mindent elrendezünk. – Azzal letette.

Golf nem aludt túl sokat aznap este, és egyáltalán nem azért, mert annyira lefoglalta volna az aktuális csaj, akit felszedett. Egyedül feküdt az ágyában, és a sötét plafont bámulva arra gondolt, mi történhet éppen otthon. Miért olyan nagy baj az, ha Bank meglátogatja az apját?

A kérdéseire csak péntek este kapott egyértelmű és kijózanító választ, mikor ő maga is hazaérkezett, és megpillantotta apja borús arcát, és a nő kisírt szemét.

-          Mi történt?

-          Bank… kicsit megsérült – szipogta a nő. – De az orvos szerint hamar rendbe jön. – Golf egyikükről a másikukra nézett, majd, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy egyebet nem fognak mondani, fölrohant a szobába, amit közösen használtak.

Arra számított, hogy Bankot az ágyban találja, és valószínűleg ott is ágyaztak meg neki, a srác viszont időközben levándorolt a padlóra, ami azóta volt a helye, hogy az anyjával beköltöztek. Golf csendesen behúzta maga mögött az ajtót, majd végighasalt az ágyon, és fejét lelógatva tanulmányozta mostohatestvére alvó alakját. Bank szembogara idegesen ugrált csukott szemhéja mögött, teste meg-megrándult. Nem látszott rajta semmilyen külsérelmi nyom, de valaminek történnie kellett, ha a szüleik ennyire kiakadtak…

A következő pillanatban Bank hangtalanul átfordult a másik oldalára, így arca vészesen közel került Golf még mindig lelógó fejéhez. A srác magán érezte Bank meleg lélegzetét, az ajka pedig alig néhány milliméternyire…

Golf olyan hirtelen pattant fel, hogy az ágy hullámozni kezdett alatta, és talán Bank is magához tért, de ő addigra már rég kint volt a szobából.

A vacsora csendben és tapintható feszültségben telt, nagyrészt természetesen Golf miatt, aki haragudott a szüleire, amiért nem avatták be semmibe; haragudott Bankra, amiért olyan ölelgetni valóan aranyosan ült vele szemben az asztalnál, és az egész világra is haragudott, elvégre ha lúd, legyen kövér.

Az anyja persze folyamatosan Bankon tartotta a szemét, de szerencsére nem kezdett el gügyögni neki – Golf élt a gyanúval, hogy erre Bank kérte meg. Mikor a srác eltűnt a fürdőben, hogy letusoljon, a nő elkapta Golfot a konyhában.

-          Lehetne szó róla, hogy Bank az ágyon aludjon? – kérdezte szinte könyörgőn.

-          Szívesen átadnám a helyem, de nem kell neki. Délután is a padlón aludt.

-          Talán ha… ha te mondanád neki, hogy aludhat ott, akkor megtenné.

-          Miért hallgatna rám jobban, mint az anyjára? – értetlenkedett Golf, de a nő csak lemondóan sóhajtott, és folytatta a pakolászást a mosogatógépbe.

Mivel Golf felettébb érdekesnek találta a helyzetet, így tettre készen várta, hogy Bank végezzen a pancsolással. Ahogy a srác állig begombolt pizsamában elsündörgött mellette, Golf csibészesen mosolyogva megpaskolta az ágyat.

-          Aludj itt! – Bank mintha meg sem hallotta volna, tovább püfölte a párnáját. – Ha azt várod, hogy könyörögjek, ráfázol.

-          Nem várok semmit.

-          Na, persze – vonogatta Golf a szemöldökét. – Aludj az ágyban! Nem csinálunk belőle rendszert, ne aggódj. – Bank szája széle mintha megrándult volna.

-          Tudom, hogy csak azért csinálod, mert megsajnáltál… de nincs rá szükségem. – Golf kezdett dühbe gurulni.

-          Pontosan tudom, hogy nem akarsz tőlem semmit, de az nem fordult még meg a csinos kis fejedben, hogy aggódom miattad? – Bank ledermedt. – Bármi is történt az apádnál, volt olyan komoly, hogy megrémissze a szüleinket… és én sem vagyok érzéketlen.

-          Tudom, hogy nem vagy érzéketlen!

-          Akkor miért nem másztál még fel erre a francos ágyra? – Néhány pillanatnyi csendet követően a rugók megnyekkentek.

-          Most dühös vagy rám, P’Golf?

-          Nem – sziszegte a srác. – Csak nem szeretek térden állva esedezni. Nem az én stílusom.

-          Persze, hogy nem az. – Golf visszafogott egy vigyort.

Mire visszatért a fürdőből, Bank már bekucorodott a paplan alá, és a lehető legkisebbre húzta össze magát. Mikor már egymás mellett feküdtek az ágyban, Golf nem tudott megnyugodni. Eddig, ha egy ágyba került valakivel, az alvás volt a legutolsó, ami eszébe jutott. Most állandó késztetést érzett arra, hogy fészkelődjön, de azzal ugye zavarná a másikat…

Az álom teljesen váratlanul csaphatott le rá, mert másnap reggel egy olyan testhelyzetben ébredt, amit önmagától soha nem választott volna… Pislogva húzódott el Bank hátától, és a kezét is elvonta annak derekáról. Amint megszűnt a kapcsolat, fázni kezdett, és Bank is megmoccant.

Kezdenek feléledni bennem a testvéri érzések, vélte Golf, majd megrántott a vállát, és annyiban hagyta a dolgot.

Ez volt az első, de nem az utolsó alkalom, amikor félreértelmezte az érzéseit, de alig tizenhat éves fejjel ugyan ki tudott volna éretten gondolkodni? Golf aztán biztosan nem.