Utolsó fejezet. Nagyon köszönöm, hogy velem tartottatok, remélem élveztétek ezt a történetet a srácokkal! Találkozunk legközelebb! :)
-
Azt hiszem, tartozol némi magyarázattal.
-
Hm, csakugyan? – mormolta Nasir kedvese fülébe,
ahogy együtt tekergőztek az ágyon. Izmos, meztelen, és jelenleg eléggé csatakos
testük egymáshoz tapadt.
-
Csakugyan – nevetett Agron, és kisimította a
másik tincseit. – Mi volt ez az egész az esküvővel?
-
Oh, ezt tényleg most kellene elmagyaráznom neked?
– simította végig Nasir a férfi testét, mire az vigyorogva elütötte a kezét.
-
Nem a mienkre gondoltam, kisember! Hanem arra…
arra a képtelen ötletre, amikor el akartál venni egy nőt. – Nasir ráhajtotta a
fejét Agron mellkasára.
-
Apám szívességet kért tőlem… én pedig
rábólintottam.
-
De mégis miért? – Hallgattak egy keveset.
-
A kutatásom kudarcba fulladt. – Nasir ezt
először ismerte el hangosan, de úgy vélte, párja megérdemli, hogy tudja. – Nem
találtam semmit… semmi nincs a sziget alatt, amit felhasználhatnánk. És ezek
után… úgy éreztem, tennem kell valami hasznosat, ami másoknak is a javára
válik. Így hát belementem, hogy elveszek egy nőt, és ezáltal rendbe szedem a
családom hírnevét. – Mivel Agron percekkel később sem szólalt meg, Nasir végül
ránézett.
-
Ennél nagyobb marhaságot rég nem hallottam –
kezdte a férfi. – Természetesen megértem, hogy segíteni akartál a családodon…
de nem kellett volna mindent magadra vállalnod. Szólhattál volna nekem.
-
Agron, szeretlek, de nem tudtál volna segíteni –
mosolygott rá Nasir, majd a következő pillanatban érdeklődve kerekre nyílt a
szeme, ahogy Agron föléje gördült, és lefogta a kezeit. Óvatosan ránehezedett,
míg éledező férfiasságuk össze nem ért. Nasir nyelt egyet.
-
Mondd újra!
-
Mit? Azt, hogy… szeretlek? – kérdezte incselkedve.
-
Igen, pontosan azt. – Agron beharapta a másik
alsó ajkát. – Halljam!
-
Szeretlek.
-
Én is szeretlek, kisember. És pontosan ezért
tudtam volna segíteni.
-
Most már lényegtelen. Te vagy a társam, és ezt a
családom is kénytelen lesz elfogadni.
-
Elmondod nekik, hogy nincs semmi a szigeted
alatt? – érdeklődött Agron.
-
Mi értelme volna? Elég, hogy mi tudjuk…
-
Egyébként – vágott a szavába Agron, mialatt
lehajolva csókolgatta Nasir nyakát -… talán a sziget alatt nem is találtál
semmit, de fölötte igen. Nem igaz?
-
Óó, nagyon is igaz – hagyta jóvá Nasir, aztán
összeszedte minden erejét, és átfordította magukat. Agron nagyot huppant a
hátán, de egy percig sem ellenkezett a megváltozott helyzet ellen.
-
Mi a terved? – követte tekintetével a kisember
ténykedését, aki végigsimította előbb a mellkasát, majd kezei közé fogta a
férfiasságát. Agron szemei egy pillanatra lecsukódtak, de mivel semmiről sem
akart lemaradni, újra párjára nézett. Nasir gyönyörű volt rajta ülve,
meztelenül, hosszú haja szétterült körülöttük. Agron szíve újra összeszorult a
csodálattól és a szerelemtől.
-
Kipróbálnék valamit… ha nincs ellenedre.
-
Amit csak akarsz – suttogta Agron, ugyanis volt
egy halvány sejtése, mit is szeretne Nasir… és ez ellen neki egyáltalán nem
volt ellenvetése.
Nasir annyira óvatosan bánt vele, mint egy porcelánbabával,
amitől Agron szinte már úgy is érezte magát, mint valami törékeny holmi, amire
mindenképpen vigyázni kell. A hasára fordult, párnát tett a feje alá, és csak
élvezte, ahogy párja a hátát masszírozza. Pillanatokkal később valamilyen krém
illatát is megérezte, és ahogy Nasir egyre erősebben dolgozott rajta, úgy tűnt
el a testéből az utolsó csepp feszültség is, míg végül úgy tűnt számára, hogy
folyékony halmazállapotúvá vált. Egy halk morgással a hátára hengeredett, mikor
Nasir arra ösztökélte, aztán a szája már tele is volt a másik férfi nyelvével.
Merevedése már figyelmet követelt, de Nasir nem hagyta magát eltéríteni; azon
az útvonalon haladt, amit kijelölt magának, hogy a lehető legnagyobb gyönyört
okozza Agronnak. Gyengéden feltolta a férfi két lábát, egészen a válláig, és
hatalmasat nyelt, mikor feltárult előtte a hely, ahová be akart jutni.
Izgatottan vette magához a szükséges felszerelést, és kezdte meg a tágítást.
Eddig csak néhány alkalommal csinált ilyesmit, és a partnerei már előkészítve
érkeztek hozzá, így most óvatosan, szinte túl óvatosan dugta be egyik ujját
Agron testébe. Annyi krémet kent magukra, hogy a mozdulatot cuppogó hang
kísérte.
-
Erősebben – kérte Agron lihegve. Szerencsére úgy
tűnt, nagyon is élvezi a helyzetet; erős kezeivel megragadta a saját lábát, és
feljebb húzta, hogy Nasir könnyebben hozzáférjen. – Ne finomkodj! Nem fogok
összetörni…
-
Azt akarom, hogy élvezd…
-
Élvezem… veled mindent élvezek, Nasir. – A férfi
érezte, hogy néhány csepp izzadtság végigfolyik a hátán, miközben egy második
ujjat is csatolt az elsőhöz. – Ez az… még egyet…
-
Biztos vagy benne?
-
Máskülönben hogy teszed majd azt a gyönyörű
farkadat a helyére? – A mondat vége elfúló nyögésbe olvadt, ahogy Nasir
keményebben kezdte mozgatni az ujjait, majd ollózó mozdulatra váltott. – Bassza
meg…
-
Az lesz a vége… - Nasir nyelt egyet, aztán
kihúzta ujjait Agron előkészített testéből. Bámulta kicsit az előtte fekvő,
teljesen kitárulkozott férfit. – Tudod… tényleg nem érdekel, hogy a
kutatásomnak lőttek… mert találtam valami sokkal fontosabbat. – Végigfeküdt a
férfi testén, majd addig igazította magát, míg férfiassága be nem csúszott a
járatba. Mindketten felhördültek az élménytől, Agron pedig még erősebben húzta
magához kedvesét.
-
És mit… találtál? – préselte ki magából két
lökés között.
-
Egy… kapitányt, aki a tengerről érkezett… és aki
nekem adta… a szívét.
-
És… a seggét is – egészítette ki lihegve. Nasir
annyira nevetett, hogy kénytelen volt szüneteltetni a mozgását. – Ne merészeld
abbahagyni! – A hosszú hajú férfi előrébb mozdult. Egymás szemébe néztek, és
Agron biztos volt benne, hogy egy pillanatra megállt az idő, és csak ők ketten
léteztek az egész világon. És ez neki pontosan meg is felelt.
Nevezzük ezt extra fejezetnek, mert néhányan kinyírtak volna, ha nincs benne szex... ugye??? :D
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése