Kedveseim, újabb Zude történettel érkeztem, remélem ez is tetszeni fog nektek!
Elnézést, amiért kevésbé vagyok aktív az oldalon, de összejöttek a dolgok. :):)
Ing, ing, nadrág, még egy nadrág, póló, ha esetleg lenne
ideje sétálni egyet a városban, napszemüveg, nyakkendő, zokni, alsó, még egy
alsó, egy doboz óvszer… várjunk csak, ez hogy került a bőröndbe?
-
Gondoltam, esetleg jól jöhet – szólalt meg
mögötte egy ideges és ellenséges hang. Jude egy pillanatra lehunyta a szemét,
majd az ágyra dobta a dobozt.
-
Nem lesz rá szükségem.
-
Biztos vagy benne?
-
Igen. Monogám kapcsolatban élek, és még ha nem
is így lenne, a szívem és az ánuszom is foglalt már. – Összehúzta a cipzárt a
bőröndön, majd halványan elmosolyodott, mikor Zero mögé lépett, átkarolta, és a
nyakába temette az arcát. – Csak nem vagy féltékeny? – Jude olyasféle válaszra
számított, mint például: „Én nem hiszek a kapcsolatokban!”, vagy az ugyancsak
jól ismert „Csak szeretnéd!”, ehelyett Zerónak sikerült őszintén meglepnie.
-
De igen – lehelte a nyaka és a válla
találkozásánál, amitől Jude megborzongott. – Nem szeretem, amikor egyedül
utazol el mindenféle megbeszélésekre a világ végére.
-
Anglia nem a világ vége, Zero!
-
Nekem az. – A férfi erősen belemarkolt a
derekába, Jude pedig kénytelen volt bevallani magának, hogy nagyon is élvezi,
ha Zero irányítja.
-
Gondolj arra, hogy nem viszek magammal óvszert,
anélkül pedig sosem kamatyolok, tudod jól. – Zero kuncogott, Jude pedig
fölemelte a kezét, és beletúrt a másik férfi rövidre nyírt hajába. – Szeretlek,
te tökfej. És visszajövök hozzád.
Na, persze Jude roppant könnyen beszélt. Szombat délelőtt
tette fel formás fenekét a repülőre, hogy a hétfő reggeli megbeszélésen már
Londonban lehessen, de addig is, neki minden új, meglepő és izgalmas lesz,
csupa felfedezni való. És Zero? Zero a vasárnapot kedves barátja, mélabú
társaságában töltötte, és sajnos hétfőre sem sikerült összeszednie magát, mert
nem volt miért; az edzés csak kedd délután volt esedékes. Addig is az ágyban
vagy az erkélyen heverészett napszemüvegben, mellette egy üveg jéghideg
ásványvíz, ölében valami random újság, amit a dohányzóasztalról kapott fel, de
igazából egyáltalán nem érdekelték a saját magáról készült interjúk meg
félmeztelen képek. Jude korábban már küldött neki egy üzenetet azzal a
szöveggel, hogy leszállt a gépről, és megkísérel gyorsan kocsit bérelni, hogy
eljusson a szállodába, lezuhanyozhasson, és haraphasson valamit. A végére
hozzátette, hogy bárcsak ő, Zero is ott lenne vele… mert akkor a vacsora után
is lenne valami kellemes elfoglaltságuk. Zero ezen szeretettel elmosolyodott,
de nem válaszolt. Még nem. Még húzni akarta kicsit a másikat, aki nélküle
utazott el, nélküle fedezi fel a várost, és nélküle elégíti ki magát a csicsás
zuhanyzóban. Na persze mindketten jól tudták, hogy Zero semmiképpen sem
tarthatott volna vele most, hogy elkezdődött az idény, mégis némileg jobban
érezte magát attól, amit Jude-dal művelt.
Hétfőn persze lelkifurdalása lett ettől, szóval
felcsörgette, mivel úgy tippelte, párja már végzett az aznapi munkával, és
visszavonult szállodai szobájába. Jude olyan hamar reagált, ami arra engedett
következtetni, hogy a kezében volt a mobilja, és a hívását várta.
-
Nos, hogy vagyunk odaát? – nyújtózott el Zero az
ágyban, feje alá téve egyik kezét. A selymes takaró puhán omlott a lábára és az
ölére, alatta természetesen teljesen meztelen volt.
-
Fáradtan
– érkezett a másik mosolygós válasza. – A
szálloda gyönyörű, de nagyon furcsa, hogy a másik oldalon vezetnek. Még
szerencse, hogy kocsit küldtek értem.
-
Nem úgy volt, hogy bérelsz egyet?
-
Eredetileg
úgy volt, de aztán rájöttem, hogy csak összetörném magam. Szóval rábólintottam
Marcus ajánlatára, aki vállalta, hogy egész héten fuvaroz majd a céghez, és
vissza. – Zero mellkasának mélyén valami megmozdult. Mintha hirtelenjében
megjelent volna a bordái között egy szörny, aki hatalmasra nyílt szemekkel
bámult kifelé, és aki morogni kezdett az ismeretlen férfi nevének említésére.
Zero azonnal el is nevezte. Ő lett Féltékenység. Így, nagybetűvel.
-
Aha, hát ez kedves Marcustól.
-
Ugye? És
még azt sem engedi, hogy a benzinpénzt kifizessem… egyébként a kilátás valami
fantasztikus. Ha egyszer beadod a derekad, és velem jössz, bele fogsz szeretni.
– Zero ebben erősen kételkedett. Még sosem járt Angliában, de valamiért
elvből utálta azt a népséget a délutáni teával, a kifinomultságukkal, a hülye
akcentusukkal, meg a jóképűségükkel együtt. Amikor meghallotta, hogy Jude
Londonba készül, az volt a második gondolata, hogy mennyire fantasztikusan fog
passzolni közéjük. Az első természetesen az volt, hogy „Tényleg itt hagysz?”
-
Mindenképpen megnézem egyszer.
-
De csak
velem együtt.
-
Naná, hogy csak veled együtt! – Nevettek egy
keveset, majd rájuk telepedett az a jól ismert és szeretett melegség, amit Zero
csak Jude-hoz tudott társítani. – Nagyon távol vagy.
-
Igen. De
voltunk már ilyen távol egymástól.
-
Akkor még nem voltunk kapcsolatban. – Zero
szinte látta maga előtt Jude szégyenlős mosolygását erre a kijelentésre. A
férfi még mindig nehezen tudta elhinni, hogy Zero őt akarja, és ráadásul fel is
vállalta magukat a nyilvánosság előtt. Zero már nem az a riadt kisfiú volt, aki
leszerződött a Devilshez; kinőtte magát, és bármelyik riporternek hajlandó volt
a képébe nyomni a mikrofonját, ha egy rossz szót is szóltak Jude-ra. – Most
pedig a pasim vagy, aki rohadt messze utazott, és aki nyilvánvalóan nem kapható
a telefonszexre.
-
Mikor
mondtam én ilyet? – Zero nevetett.
-
Nem félnél, hogy lehallgatnak, és másnap
lejátsszák a rádiók a ténykedésünket?
-
Már így is
van némi rálátásuk arra, mennyire tüzes szerető vagy, nem hiszem, hogy további
bizonyítékokra lenne szükségük – közölte Jude, amin a másik megint csak
derülni tudott.
-
Oh, én rólad beszélek, bébi. Jude Kincade, mint
a legmocskosabb szájú menedzser a Devils történelmében…
-
Csak
egyszer történt meg! – kiáltotta a férfi, de ő is nevetett. – És csakis azért, mert rávettél!
-
Igen, és nem bántam meg. Néha még mindig kiverem
rá. – Jude felnyögött. – Nos? Nem szánsz meg?
-
Kapd be,
Zero.
-
Szíves örömest. Mikor indulsz haza? – Mély sóhaj
volt a válasz.
-
Hétvégén.
– Zero lehunyta a szemét egy pillanatra, éledező vágya semmivé lett. – Viszont rengeteget fogok dolgozni, és ez
mindkettőnknek előnyére lesz.
-
Már hogy a fenébe?
-
Több pénzt
fogok keresni…
-
Pontosan tudod, hogy ez engem egy fikarcnyit sem
érdekel.
-
… és
megtehetem majd, hogy megválogatom az ügyfeleimet – folytatta Jude
rendületlenül, amivel végül sikerült lecsillapítania párját.
Zero köztudottan utálta – oké, nem
kedvelte – azokat a sportolókat, akik kifejezetten Jude-ot kérték maguk mellé,
és egyáltalán nem azért, mert rossz menedzsernek tartotta volna a férfit. Sőt,
elfogulatlanul állíthatta, hogy ő volt messze földön a legjobb, elvégre őt is
milyen remek lehetőségekhez juttatta. Az már más kérdés volt, hogy nem tetszett
neki Jude ügyfeleinek a tekintete. Egyszer-egyszer ő is vele tartott a spontán
megbeszélésekre, amikre edzőtermekben, éttermekben, vagy – érdekes módon –
medencék mellett került sor, és nem tudta nem észrevenni, mennyien megbámulták
Jude-ot, ahogy rátámaszkodott a pultra, ahogy levette a zakóját, vagy ahogy
keresztülsétált a napozók tömegén, senki másra nem figyelve, csak az adott
ügyfélre. És Zero utálta ezt. Utálta, hogy már nem csak ő van abban a kivételes
helyzetben, hogy élvezheti Jude figyelmét, mely képes volt úgy felmelegíteni a
testét, mint a Nap. Az nem érdekelte különösebben, hogy őt szinte észre sem
vették – eleget szerepelt a meccseken, és az utána adott interjúk során -,
elvégre azért volt ott, hogy csendesen, a háttérből támogassa Jude-ot, amit
örömmel meg is tett. Néha azonban nem tudta megakadályozni, és ökölbe szorult a
keze, ahogy Mr. Új Fényes Csillag megpaskolta Jude karját, vállát, vagy
rajtafelejtette tekintetét a fenekén, amikor elsétált. Ahogy az újságíróknak,
úgy ezeknek az alakoknak is nagyon szívesen behúzott volna, de eddig teljesen
megelégedett azzal, hogy Jude mindig visszatért hozzá. Mindig rámosolygott,
végigsimította az arcélét, vagy elhaladtában belecsókolt a nyakába, és Zero
nyomban lenyugodott. Már nem zavarta, ha Jude megérintette nyilvános helyen,
sőt, néha maga kezdeményezte a testi kontaktust. Próbálta kitalálni, ezt csak
azért teszi-e, hogy megmutassa mindenkinek, Jude hozzá tartozik, vagy, mert
tényleg kívánta ezeket a gesztusokat. Hosszas gondolkodás után eldöntötte, hogy
mindkettő igaz.
Keddre Zero összeszedte magát, és fél órával korábban jelent
meg az edzésen. A társai persze nyomban elkezdték szívni a vérét… nincs otthon az asszony, magányos vagy? Nem
akarsz kirúgni a hámból? Ja, minden este álomba fogod sírni magad? De Zero
nem vette magára, mert tudta, hogy mind kedvelik és nagyra értékelik Jude-ot,
és nem egyszer Zero értésére adták, hogy nagyon megjárja, ha bántani merészeli.
Előző este csak pár szót tudtak váltani telefonon, aznap
délelőtt pedig Zero még nem merte zavarni kedvesét, mert már felfogta, mennyire
fontos neki ez a munka, és hogy az időeltolódás miatt egyikük valószínűleg
éppen aludna, amikor a másik beszélgetne. Meg persze az is közrejátszott, hogy
ha igaz, amit Jude remél, és tényleg több pénzt fog keresni… akkor nem lesz
szüksége arra, hogy minden jöttment feltörekvő sportoló felkérését elfogadja.
Zero már eddig is mindent megtett, hogy a lehető legjobban lefoglalja, így
akkor is lesz melója bőven, ha egyedül ő marad ringben. Az edzés végeztével
elégedetten állt be a zuhany alá, majd derekán egy törölközővel visszasétált a
szekrényéhez.
-
Jude jól érzi magát Londonban? – érdeklődött
hirtelen Jelena, akinek egyáltalán semmi keresnivalója sem volt az öltözőben
sem akkor, sem máskor. Zero nem akart nekiállni előtte öltözködni, így
összefonta a karját a mellkasán.
-
Gondolom, igen. – A nő megvillantotta összes
hófehér fogát, ahogy elvigyorodott.
-
Hát nem is beszéltek minden órában?
-
Időeltolódás, hallottál már róla? Mit akarsz
itt? Nem érek rá sokáig fecserészni veled…
-
Óó. Hát akkor valami mást is csinálhatsz velem a
fecsegésen kívül – kacsintott a nő, és megnyalta az ajkát. Tényleg megnyalta!
Zero előbb behunyta, majd kinyitotta a szemét, de sajnos nem hallucinált.
-
Akkor sem fanyalodnék többé rád, ha nem lennék
éppen kapcsolatban, szóval ne is reménykedj. – Jelena úgy mosolyodott el, mint
aki pontosan erre a válaszra számított.
-
Szóval kapcsolatban vagy? És mondd csak, milyen
érzés, ha felszarvaznak? Lefogadom, nagyon fura lehet neked, elvégre korábban
mindig te voltál az, aki félrelépett… - Zero nem érzett magában kellő erőt
ahhoz, hogy leálljon vitatkozni, tehát egyszerűen magára rántotta a ruháit,
miközben próbált nem törődni Jelena rászegeződő tekintetével. A hátára
lendítette a táskáját, majd megállt a nő mellett.
-
Jobban tennéd, ha a saját kicseszett dolgaiddal
törődnél… ahogy hallom, azok sem állnak valami fényesen. – És távozott.
Alig tette be a lábát közös lakásukba, már vette is elő a
telefonját, hogy felhívja Jude-ot, aztán homlokráncolva mégis az instagramot
nyitotta meg. És a képeket látva máris kevésbé volt ostobaság, amit Jelena
kérdezett, ugyanis jó pár kép került fel Jude-ról előző nap, és aznap délelőtt.
Az összes felvételen ugyanazzal a fickóval parádézott, nyilván ő lehetett a
híres Marcus, aki volt olyan drága, és kocsit bocsátott Jude rendelkezésére.
Zero mérgesen szusszantott egyet. Azt mondta magának, hogy ebből még nem
érdemes elhamarkodott következtetéseket levonni… mégis összeszorult a szíve,
ahogy bámulta Jude mosolygós arcát. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint akinek
honvágya van, mint aki majd’ meghal, hogy távol kell lennie a párjától.
Váratlanul eltűntek a képek, hogy Jude nevének adják át a helyet, aki
megpróbálta elérni őt. Zero jelenleg úgy érezte, ez nem sikerülhet… így
összepréselt szájjal kinyomta a hívást.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése