Subscribe:

2017. május 28., vasárnap

Shape of you 7. fejezet


Istenem, Istenem, máris elérkeztünk a végéhez! Szívem csücske ez a történet, és bízom benne, hogy nektek is okozott pár kellemes percet! De nem kell aggódni, a srácoktól nem búcsúzunk végleg, a jövőben fog még velük érkezni egyéb történet is! ;):)



Zero ledobta magáról a pólóját, majd belebújt az egyetem mezébe. Aznap utoljára. Hiányozni fog neki ez a csapat, de azt az ajánlatot, amit kapott, képtelenség lenne visszautasítani. És neki nem is állt szándékában.

-          Sejtettem, hogy itt talállak. – Unokatestvére hangjára a srác megfordult.
-          Nos, hamarosan kezdődik a meccs. Jöttél szurkolni?
-          Hát persze. Nem hagyhatom ki a nagy Zero utolsó egyetemi meccsét, nem igaz? – Butaság lett volna azt gondolni, hogy a férfi nem tud a dologról. Zero csak remélni merte, hogy másnak még nem adta tovább.
-          Jó is, hogy benéztél, mert van valami, amiről beszélnünk kéne.
-          A fizetésed nem én határozom meg.
-          Jude-ról van szó. – Lucas lezserül zsebre vágta a kezét.
-          Nocsak. Alig fél órája láttam, és semmi baja sem volt.
-          Tudom, hogy kedveled őt, de… arra kérlek, lépj vissza. – A másik férfi elcsodálkozott, ezért Zero mélyet sóhajtott, és így folytatta: - Amikor arról a korábbi szeretőjéről beszéltél, aki nem becsülte meg őt… az én voltam. Velem volt együtt korábban. – Lucas arcán már nyoma sem volt a barátságos mosolynak, helyette összeráncolta a homlokát, és karba fonta a kezét.

-          Arra célzol, hogy Jude lefeküdt veled?
-          Arra célzok, hogy több volt köztünk, mint szex. Szeretjük egymást. Illetve… én szeretem őt.
-          És azt várod, hogy ezt el is higgyem? – kérdezte Lucas meglepően ellenségesen. – Pontosan tudom, hogy mindenkire képes vagy rárepülni, aki egy kicsit is jól néz ki, és Jude aztán pont nem egy visszataszító ember… de hogy képes legyél hazudozni itt nekem, hogy megszerezd…
-          Nem hazudok! – utasította vissza azonnal Zero, a kezében gyűrögetve a pólóját. Tudta, hogy ez csak az első harc lesz a sok közül, amit meg kell majd vívnia a jövőben, de szerelmes volt Jude-ba… és érte minden csatát meg fog nyerni. – Nem hazudok, de ha nekem nem hiszel, kérdezd csak meg őt. Ha beismeri, akkor tudni fogod… ha meg letagadja, akkor én is tudni fogom – tette hozzá mélyet sóhajtva. Lucas végignézett rajta.
-          Megváltoztál, Gideon.
-          Igen. Pontosan ez volt a cél.

Jude alig figyelt oda az aznap esti meccsre. A sportcsarnok természetesen tele volt, ott voltak a helyes szurkolólányok, a fanok táblákkal meg mindenféle felszereléssel, és még olyanok is akadtak, akik Zero arcával ékesített pólóban illegették magukat, hátha a srác vet rájuk egy pillantást. Jude legfelül talált helyet magának, de sokáig nem tudott a pályán zajló eseményekre koncentrálni, ugyanis Lucas nem tért vissza hozzá. Azt mondta, elmegy a mosdóba kezdés előtt, de a játék lassan véget ért, és a férfi még nem volt sehol. Jude kezdett kicsit aggódni, de a csarnokban uralkodó felfokozott hangulat sikeresen magával ragadta, és Lucas az elméje szélére csúszott. Elég magas volt ahhoz, hogy a legtöbb ember feje felett átlásson, és figyelhesse Zero eszeveszett cikkázását a pályán. A srác szerezte a legtöbb pontot, bebiztosítva ezzel a győzelmet a csapatnak. Jude ajkára büszke mosoly kúszott fel, habár Zero ezen teljesítményéhez semmi köze sem volt. Ha tudta volna, mennyire téved…

Mikor kihirdették az eredményt – persze senki sem kételkedett az egyetem győzelmében – Jude lejjebb araszolt a tömeggel egészen a pálya széléig, hátha ott megtalálja Lucast. Talán a családtagoknak fenntartott részen ült le, vagy, mivel befolyásos személy, beengedték a VIP részlegbe. Jude még lábujjhegyre is emelkedett, akkor sem tudta elkapni a sziluettjét. Meglátott helyette egy rakás kamerát, mikrofont meg újságírót, akik valamilyen különös okból Zero körül csoportosultak. Jude nem hallotta a szavaikat olyan távolságból, ezért közelebb óvakodott.

-          Nagyon köszönjük, hogy ilyen nagy számban eljöttek – mosolygott az edző, kezét Zero vállán pihentetve. A srác csatakos volt az izzadtságtól, és Jude biztos volt benne, hogy senki sem bánná, ha levenné a mezét. – Nagy bejelentést ígértünk Önöknek, aminek a mellettem álló fantasztikus játékoshoz van köze. Át is adom neki a szót, mert tudom, hogy rá kíváncsiak. – Jude beharapta az alsó ajkát, nem egészen értette, mi folyik itt.
-          Zero vagyok, az egyetem hamarosan ex-játékosa. A Los Angeles Devils szerződést ajánlott nekem, amit én nagy örömmel elfogadtam, így a jövőben vörösben keressenek a pályán. – A srác bejelentése nem kis felbolydulást okozott, de mielőtt feltehették volna kérdéseiket, Zero folytatta: - Mielőtt menedzseri ajánlatokkal kezdenének bombázni, közlöm, hogy ezt a feladatot a továbbiakban partnerem, Jude Kincade fogja ellátni. – Jude először fel sem fogta az elhangzottakat, de Zero már elé is lépett, és egyszerűen megcsókolta.

Jude már nem hallotta a körülöttük zsongó tömeget, egyedül a szíve dobogására figyelt… meg Zero kemény ajkaira, amik ellentmondást nem tűrően simultak az övére, a tenyere pedig közben a fejét tartotta, hogy még véletlenül se mehessen sehová. Jude nem is akart elhúzódni, átkarolta a másikat, és viszonozta a csókot.

A burokból kiszabadulva aztán fejbe csapta őket a valóság, ami a riporterek tolakodó kérdéseiben öltött testet. Jude-nak az volt az érzése, Zero csak a csókig tervezte meg ezt a nagyjelenetet, de menekülési tervet már nyilván nem volt kedve készíteni. Még szerencse, hogy Jude hamar magához tért, így kézen ragadta a másikat, és elvonszolta magával az öltözők irányába, ahová a riporterek már nem követhették őket. Amint becsapódott mögöttük az ajtó, nekitámaszkodtak a falnak, és mélyet sóhajtottak.

-          Mégis mi a fenét képzeltél? – kérdezte Jude halkan. Mivel a másik nem felelt, a srác felnézett rá. Mintha Zero csak erre várt volna, elmosolyodott, és közvetlenül elé lépett.
-          Szia. Szerintem még nem ismerjük egymást. Gideon vagyok. Lenne kedved meginni velem valamit?

-          Teljesen összezavarsz, Zero – vallotta be Jude, ahogy kényelmesen elnyújtózott a srác meztelen mellkasán. Mosoly terült el az ajkán, amikor Zero átkarolta, és magához szorította.
-          Hm, pedig pont most öntöttem tiszta vizet a pohárba.
-          Én kényszerítettelek arra, hogy ezt tedd?
-          Nos, valamilyen szinten nyilván – kuncogott Zero -, elvégre azért tettem, mert nem akartalak elveszíteni. És ha ehhez fel kell vállalnom magunkat, akkor megteszem. Akinek ez gondot jelent, az elmehet a francba.
-          A csapattársaidnak is így meg fogod mondani a magadét? – Zero egy pillanatra sem bizonytalanodott el.
-          Átolvastam a szerződést többször is, valamint a Devils szabályzatát. Szó sincs benne olyasmiről, hogy egy játékos ne járhatna a menedzserével, vagy, hogy ne lehetnének mindketten férfiak. És nem én leszek a Devilsnél az első és egyetlen olyan játékos, akinek egy férfi a partnere.
-          Tényleg? – könyökölt fel Jude.
-          Most ugyan egyedül én leszek, de korábban volt már példa ilyesmire. – Elhúzta a száját. – Ezt igazából Lucas mondta, habár szerintem akkor még nem gondolta, hogy egyszer én is érintett leszek.
-          Biztos vagyok benne, hogy megijeszt téged ez az egész – simított végig Jude a srác mellkasán. – Tartasz attól, hogy lenéznek majd téged emiatt? Vagy kevesebbre értékelik a játékodat?
-          Tartok tőle – ismerte be Zero -, de soha nem bocsátottam volna meg magamnak, ha elengedlek úgy, hogy nem próbáltuk meg együtt. – Jude erre olyan édesen mosolyodott el, ami megremegtette Zero szerelemtől megrészegült szívét. – Nyálas vagyok, mi?
-          Úgy nézek én ki, mint aki bánja? – Zero nevetett, így a mellkasán támaszkodó Jude teste is vele együtt rázkódott. – Boldog vagy? – A srác ránézett. – Mert… nekem csak az a fontos, hogy boldog és elégedett legyél, akár velem, akár nélkülem. Remélem, ez előtted is tiszta.
-          Ha azt szeretnéd, hogy boldog legyek… akkor gyere ide – mosolygott Zero ravaszkásan, majd magára húzta a másikat.
-          Lehetetlen vagy. – Zero előbb majszolgatta kicsit az ajkait, és csak utána reagált.
-          Igen. De így szeretsz.

Jude erre lovagló ülésben rátelepedett a férfi csípőjére, aztán lágyan ringani kezdett rajta. Jól látta, hogy Zero nagyot nyelt, mielőtt lehunyta volna a szemét. Mivel Jude úgy vélte, az előző aktusuk következtében még eléggé tág, följebb emelkedett, és elkezdte magába fogadni Zero ismét kőkemény férfiasságát. A másik srác szeme természetesen erre kipattant, és megragadta a leereszkedő csípőt, mely kezdte megőrjíteni őt.

-          Francba, Jude, állj meg.
-          Miért? Úgy vélem, akarod. – Zero kifújta a levegőt.
-          Naná, hogy akarom, te hülye. De nem vagy előkészítve, még a végén szétszakítalak… - a mondat vége hangos sóhajba fulladt, mivel Jude-nak sikerült teljesen lecsúsznia szeretőjén. Érezte Zero keménységét pulzálni magában, ezért óvatosan megmozdult, mire beléjük hasított a színtiszta kéj. – Kurva élet… - Zero ajka fölött és sima mellkasán kiütközött az izzadtság. Jude szíve őrülten kalapált, ahogy fokozta az iramot; látni szerette volna, miként változik meg Zero máskor zárkózott arca az élvezet következtében. Jude hátrahajtotta a fejét a plafon irányába, szeme előtt csillagok táncoltak. Érezte magán Zero kezeit, ujjai belevájtak a derekába, odalent pedig minden eddiginél szorosabban kapcsolódtak össze. Jude már mindenhol csatakosnak érezte magát, de esze ágában sem volt megállni. – Ki fogsz nyírni… mindkettőnket… faszom… - kiáltotta el magát Zero, majd hirtelen átkarolta a másikat, és megfordította magukat az ágyon. Jude nagyot puffanva landolt a hátán, de Zero nyomban újra elmerült a testében.

Már csak pár erőteljes lökésre és húzásra volt szükségük ahhoz, hogy mindketten a csúcsra érjenek. 

Az orgazmust követő csendben Jude észrevette, hogy Zero valamikor összekulcsolta a kezeiket. Halványan mosolyogva tekintett fel a másikra, Zero pedig viszonozta a pillantást. A srác még lejjebb ereszkedett rajta, egyik izmos karját pedig Jude nyaka alá csúsztatta, és átölelte, miközben a másikkal továbbra is szorította a kezét. Heves szívverésük szinte összeolvadt.

-          Igazából… - lihegett Zero -, ilyenkor mindig kénytelen vagyok átgondolni azt az állításomat, hogy nem vagyok meleg. Egyszerűen őrjítő a mozgásod. – Jude közben szórakozottan gyúrni kezdte a srác hátát, aki apró nyögéssel jutalmazta a tevékenységét.
-          Szóval nem vagy meleg? Ezért van a farkad épp egy férfi seggében?
-          Nem egy férfi seggében van, hanem a tiedben. Ez nagy különbség. – A srác dorombolt. – Senki mással nem tudnám azt tenni, amit veled. Ha egy másik pasi seggének közelébe kerülnék, az csak azért lenne, mert…
-          … éppen szétrúgod, tudom – nevetett Jude, tekintete csillogott. – Ettől függetlenül nem értem, mit akarsz ebből kihozni.
-          Dehogyisnem érted, te tökfej – bökte meg Zero játékosan. – Csak azt akarod, hogy kimondjam, más pasik nem érdekelnek. Csak Jude Kincade érdekel, és ez nem mostanában fog megváltozni.
-          Ne nyilatkozz elhamarkodottan. Hamarosan egy helyiségben fogsz öltözni a Devils játékosaival. – Zero úgy tett, mintha ezen elgondolkodna. – Hé!
-          A magam részéről nem hiszem, hogy nagy lesz a kísértés… miattad jobban aggódom. – Jude összevonta a szemöldökét. – Neked nem én voltam az egyetlen pasid, nem igaz? Mások is tetszettek… másokkal is… - Összepréselte a száját, mire Jude megérintette enyhén borostás arcát, és teljesen komolyan a szemébe nézett, mielőtt kimondta volna a következő szavakat.
-          Másokhoz is vonzódtam, ezt már sosem tudom lemosni magamról. De a szívemet egy bizonyos valaki rabolta el. A neve Gideon Taylor. Nem ismered véletlenül?

2 megjegyzés :

Boglárka Molnár írta...

Imádtam!

Valerin írta...

Köszönjük, hogy velünk tartottál, és örülök, hogy tetszett a történet! *-*

Megjegyzés küldése