Gyerekes 2/2

A történet második fele is megérkezett. :):)

A következő pár napban mindketten annyira elfoglaltak voltak, hogy nem került többé szóba közöttük a téma – amint egymás közelébe kerültek, azonnal az ágyban, a kanapén, vagy a konyhapulton kötöttek ki, beszélgetésre ritkán jutott idejük. Golf szívesen felhívta volna párja figyelmét arra, hogy a szex-a-lakás-különböző-pontjain elnevezésű projektjük is csúfos véget érne, ha két gyerekkel kellene megosztaniuk a házat. De még idejében visszafogta magát. Két héttel később azonban, egy verőfényes pénteki napon, amikor Golf már hazafelé vágyakozott a függőágyába, a kapun besorjázott egy csapat nagyhangú gyerek. A férfi először azt hitte, csak hallucinál a napszúrás következtében, de pár perccel később kiderült, hogy a gyerekek nagyon is valósak. És a visítozásuk is nagyon valós volt.

-          Tudtunk mi erről a látogatásról? – kérte számon gyakornokát azonnal.

-          Nem, nem tudtunk.

-          Akkor mégis ki küldte őket? Nem megmondtam, hogy mindenkivel közöld, pénteken kettő után már nem fogadunk csoportokat? – Bright makogott valamit, de Golf figyelmét akkor már újra a gyerekek kötötték le. Volt velük egy alacsony, kövérkés asszony, aki megpróbálta kordában tartani őket, de még Golf is meg tudta jósolni, hogy kudarcot fog vallani. Drámaian felsóhajtva hát fogta magát, és melléjük lépett, arcán széles – és hazug – mosollyal. – Szép napot kívánok! Golf vagyok, az állatkerti menedzser helyettes.

-          Áh, igen, helló! – bólogatott a nő. – Ms. Kyle vagyok, a városi nevelőotthon igazgatónője.

-          Nagyon örvendek.

-          Én is! Én is! Micsoda szerencse, hogy pont itt találtam… pontosan magához küldtek azzal, hogy Ön minden érdekességet és különlegességet meg tud mutatni a gyerekeknek.

-          Valóban? – vonta fel fél szemöldökét a férfi. Persze jólesett neki a dicséret.

-          Igen, igen! Szóval megtenné nekem, hogy leköti a figyelmüket? Imádom őket, de… nos… kicsit fárasztóak tudnak lenni, ha az ember egész nap össze van velük zárva.

-          Ezt készséggel elhiszem – hajolt meg Golf hátra tett kézzel, aztán az apróságokra nézett. A legtöbbjük kilenc-tíz éves lehetett, volt egy tizenötnek kinéző lány, meg két hét év körüli, egy fiú és egy lány. Golf azonnal felfigyelt az azonos barnaságukra, ami mintha folyékony karamell lett volna, és a különleges, átlagosnál nagyobb szemükre. A szíve elbűvölőnek találta őket, szóval gyorsan elfordult tőlük. – Csapat, figyelem! A nevem P’Golf, és én leszek ma a túravezetőtök ebben a hatalmas és nagyon veszélyes dzsungelben! Szeretném, ha betartanátok pár szabályt, mert nem szeretném, ha valamelyikőtöket a krokodil szájából kellene kihúznom. – Elégedetten állapította meg, hogy a gyerekek ijedten egymásra pislogtak. – Tehát, a szabályok! Mindig maradjatok a közelemben. Ne lépjetek a kordonok mögé! Ne dobjatok ennivalót az állatoknak, mert nemrég kaptak ebédet. Természetesen Josh akármennyi szendvicset fel tudna zabálni, de akkor este hívhatjuk hozzá az állatorvost.

-          Ki az a Josh? – kérdezte az egyik kislány.

-          Josh a medvénk – felelte Golf, majd lendületesen kitárta a karját. – Ha minden világos, akkor utánam, hölgyeim és uraim!

Golf nem titkoltan imádta ezt a munkát, többet között azért is, mert kamatoztathatta színészi képességeit. Bank mindig nagyokat nevetett rajta, amikor otthon a tükör előtt gyakorolta az új szövegeit, ami mindig párnacsatával, csikizéssel, és szexszel végződött. Golf ezt is imádta. Imádta az életét. Kivéve, amikor majdnem rálépett az egyik pöttöm kislány lábára, mert túl közel merészkedett hozzá, és felbámult rá azokkal a hatalmasra nyitott, fekete szemeivel.

-          P’Golf – szólította meg a kislány. – Mi az a menedzser helyettes?

-          Egy pozíció.

-          Pozíció? Mint az ágyban? – A férfi szeme elkerekedett.

-          Honnan… eh, nem. Ez egy beosztás. Az én beosztásom. Ez a munkám.

-          Az a munkád, hogy ordibálj az emberekkel?

-          Többnyire igen.

-          Akkor olyan pozíciót szeretnék, mint a tied. – Golf somolyogva zsebre vágta a kezét.

-          Igazán? Mégis kivel akarnál te ordibálni, Pöttömke?

-          Nem ez a nevem. És a koromhoz képest magas vagyok – ráncolta az orrát a kislány, amibe Golf a legjobb szándéka ellenére azonnal belehabarodott.

-          Rendben, akkor hogy szólíthatlak?

-          A nevem Prae.

-          Nagyon örvendek, Miss Prae. – Tenyerébe zárta a lány aprócska kezét, mire az felkacagott. – Tehát, kivel akarsz kiabálni?

-          Az öcsémmel.

-          És miért?

-          Mert sajnos nem tud normálisan viselkedni. Látod? – biccentett egy kisfiú felé, aki épp grimaszokat vágott az óriáskígyónak.

-          Ezt se csinálta még előtte senki – gúnyolódott Golf.

-          Amióta olvasta A bölcsek kövét, folyton ki akarta próbálni, hogy neki vajon eltűnik-e az üveg. – Golf most hálás szívvel gondolt Bankra, aki elolvastatta vele a teljes Harry Potter sorozatot.

-          Aha. Hát, ez még azért nem olyan fura.

-          Túrja az orrát.

-          Mint a korabeli fiúk.

-          Be akar nézni a lányok szoknyája alá.

-          Mint a legtöbb fiú! – nevetett Golf.

-          Biztos vagyok benne, hogy te nem – mondta Prae csillogó szemmel, és Golf csak remélni merte, hogy nem szeretett belé máris.

-          Hát, én az a szerencsés kivétel vagyok, aki már házasságban él.

-          Szép a párod?

-          A legszebb férfi, akit ismerek. – Golf némileg elcsodálkozott azon, hogy a kislány össze sem rezzent erre a kijelentésre. Sőt, mintha felcsillant volna a szeme.

-          Nahát! A nevelőapukám is meleg!

-          Aha. – Aztán folytatta: - De ha van nevelőapád, miért vagy még intézetben? – Prae erre tekergetni kezdte a hajfonatát.

-          Hát, igazából még nem a nevelőapukám, de nagyon szeretne az lenni. Azt ígérte, hamarosan magához vesz minket, csak még…

-          Háááááá! – vágódott be a képbe hirtelen és teljes erővel Prae öccse, aki ezek szerint tényleg nem volt teljesen normális.

-          Nott, viselkedj már egy kicsit! – csapott a karjára Prae, akinek égni kezdett az arca. – Teljesen lejáratsz minket P’Golf előtt!

-          P’Golf előtt – gúnyolódott a kisfiú, majd a férfira bámult. Húsos ajka volt, karamellszínű bőre, a tekintete pedig egyértelműen ezt üzente, hogy: ne merészelj közeledni, mert megharaplak! – Te vagy P’Golf?

-          Igen, de ezek szerint nem igazán figyeltél rám, mikor órákkal ezelőtt bemutatkoztam.

-          Nem képes sokáig egy dologra koncentrálni – vallotta be Prae, mialatt megigazította öccse összegubancolódott haját. Nott mozdulatlanul állt közben, ellenséges tekintetét továbbra is Golfra szegezve. A férfi kezdett feszengeni. Pontosan tudta, hogy nem minden gyerek rajong érte, de ez ellen a kisfiú ellen még semmi rosszat nem tett.

Golf a továbbiakban azon kapta magát, hogy lelkesen próbálja lenyűgözni a testvérpárt. Prae csüngött minden szaván, azzal nem volt gond, Nott azonban folyton elkalandozott, lemaradt a csoporttól, túl közel merészkedett a veszélyes állatokhoz, megszólított más látogatókat, egyszer meg majdnem beleesett a delfin medencéjébe. Golfnak még sikerült elkapnia a pólójánál fogva, a gyerek így is a lábujjain hintázott a medence szélénél, és bámulta a tükörképét a vízben. Mikor találkozott a pillantásuk, Nott nyelt egyet.

-          Köszönöm – mondta, és ehhez valószínűleg minden erejét össze kellett szednie.

Este fél hat lett, mire visszaértek a kiindulóponthoz. A gyerekek többsége teljesen kipurcant, vonszolni is alig bírták magukat, és egy pisszenés sem hallatszott sehonnan. Ms. Kyle hálásan megrázogatta Golf kezét, majd elkezdte kiterelni neveltjeit a buszhoz. Golf figyelmét nem kerülte el, hogy Prae és Nott elkülönült a csoporttól, pusmogtak valamit egymás között, majd elindultak felé.

-          P’Golf – kezdte Prae szertartásosan. – Köszönjük, hogy megmutattad nekünk a munkahelyedet!

-          Szívesen tettem. – A lány meglökte az öccsét.

-          Hm… én is… köszönöm. És nem utállak.

-          Hát, ezt jó tudni, kölyök – azzal vigyorogva felborzolta a kisfiú haját. Sejtette, hogy ez a legrosszabb dolog, amit tehet, de miközben Nott elütötte a kezét, mosolygott.

-          Ne nyúlj a hajamhoz. Azt csak két valaki teheti meg, és egyik sem te vagy. – Bólintott még egyet, aztán elvágtatott a kijárat és a busz irányába.

-          Ööö, tényleg kedvel téged – állította Prae. – Ha nem így lenne, már rég beléd rúgott volna.

-          Oh, megtisztelve érzem magam. – A kislány ragyogott, majd olyasmi mozdulatot tett, mintha törzshajlítást csinált volna jobbra és balra. – Vigyázzatok magatokra. - Aztán, mielőtt meggondolhatta volna magát, kicsúszott a száján: - A nevelőapukátok nagyon szerencsés, hogy rátok talált. – Prae szeme váratlanul megtelt könnyel. – Jaj, ne sírj, nem akartalak bántani.

-          Az… az örömtől sírok. – És átölelte Golf derekát. Csak egy pillanatig tartott az egész, mert utána azonnal sarkon fordult, és csatlakozott a társaihoz.

Golf aznap este kedvetlenül turkálgatta a vacsorát, a desszerthez pedig hozzá sem nyúlt. Frusztráltan sóhajtgatott, hátha Bank rákérdez a bajára, de a másik férfi elmerült néhány irat tanulmányozásában. Pedig már megbeszélték, hogy az asztalnál nincs munka.

-          Bank – kezdte végül Golf.

-          Mm?

-          Figyelsz rám?

-          Persze, hogy figyelek rád. – Arrébb tette a papírokat, és rámosolygott. Golf ilyenkor mindig úgy érezte, hogy ő a világ közepe. – Valami baj van? Alig ettél… és alig szóltál pár szót, mióta hazajöttél.

-          Hm… ma kicsit lefárasztottak a vendégek.

-          Óó. Eddig azt hittem, az az én feladatom – kacsintott Bank, majd rátette a kezét a másikéra. – Szóval?

-          Szóval… mi lenne, ha most hétvégén… szóval elhozhatnád ide azt a két gyereket… hogy megismerkedjek velük. – Bank szeme elkerekedett.

-          Komolyan mondod? Hajlandó lennél találkozni velük?

-          Igen. De ez még nem jelent semmit. Ha nem jövünk ki egymással, akkor…

-          Persze, értem. P’Golf! Köszönöm! – És ezek után Golf teljesen biztos volt benne, hogy jól döntött.

Főleg, mivel Bank mosogatás helyett felrángatta a szobájukba, és megmutatta, meddig is terjed a hálája.

Másnap reggel már hét előtt talpon voltak mindketten, ami Golf szemében máskor szentségtörésnek számított volna, most azonban Bank lelkesedése őt is magával ragadta. Elugrott bevásárolni, lenyírta a füvet, amíg Bank készített pár fogást a gyerekeknek, aztán fél kilenc körül a férfi elegánsan felöltözve megjelent az ajtóban.

-          Elindulok értük. Talán fél óra is lesz, míg lepapírozom a dolgot, de délre biztosan ideérünk.

-          Jó. – Golf próbált úgy tenni, mint aki egyáltalán nem ideges, közben pedig dehogynem. Lehunyta a szemét, mikor Bank hátulról átölelte. Érezte a hátán keresztül a férfi szívverését.

-          Köszönöm.

-          Mm.

-          Imádni fognak téged.

-          Ez nyilvánvaló. – Bank nevetett.

-          Szeretlek, P’Golf.

-          El is várom. – Maga elé húzta a kisebb férfit, és megcsókolta. Sosem tudott betelni Bank ajkaival. – Én is szeretlek.

Golf igazából sejthette volna, hogy mi következik ezután. Amikor másfél órával később Bank megállt a kocsival a feljárón, a szíve hirtelen a torkába ugrott. Nem akarta elveszíteni a férfit, de mi lesz, ha utálni fogják egymást a gyerekekkel? Nem hitte, hogy Bank így is örökbe fogadná őket, de vajon keresne másik két apróságot helyettük? Golf lesimította az ingét, megigazította az asztalra kirakott tányérokat, majd a lábdobogás felhangzásával egy időben odalépett a bejárati ajtóhoz, és kitárta. Meglepett hang szaladt ki a száján, mikor meglátta a Bank előtt megszeppenten ácsorgó testvérpárt.

-          P’Golf! – lelkendezett Prae azonnal, és megölelte a férfit. Nott megforgatta a szemét, de nem látszott mérgesnek. Sőt, mintha valahol mélyen mulattatta volna a helyzet.

-          Ti… ti vagytok azok, akiket Bank látogat? – hebegte Golf, már odabent a nappaliban.

-          Hát nem fantasztikus? – pattogott a kislány a kanapén. Természetesen Golf mellett foglalt helyet, miközben Nott szinte hozzápréselődött Bankhoz. – Fogalmunk sem volt róla, mikor tegnap találkoztunk veled az állatkertben!

-          Hm. – Golf ezen a ponton eltöprengett, majd kedvesére nézett, aki persze serényen kerülte a tekintetét. – Bank, nem akarsz mondani valamit?

-          Arra vagy kíváncsi, hogy én szerveztem-e meg a tegnapi túrát az állatkertben?

-          Pontosan ezt szeretném tudni.

-          Igen, én voltam – vallotta be Bank. – Alakulhatott volna úgy is, hogy egymáshoz sem szóltok, de azonnal elrabolták a szíved, nem igaz? – Golf nemtörődöm módon vállat vont. – Tehát?

-          Jó, igen, imádom őket, most boldog vagy? – És Bank boldog volt.

Golf természetesen nem tudta meghazudtolni önmagát, így lépten-nyomon rászólt valamelyik gyerekre, amikor azok hozzáértek valamihez, amihez nem kellett volna…

-          Vigyázz, az a váza az anyámé volt!

-          Az nem gyerekeknek való, még a végén elsül a kezedben.

… vagy feltették a lábukat valahová, ahová nem kellett volna…

-          Ugye rosszul látom, hogy a lábad az asztalon van?

-          Hé, vetted le a tappancsod a kanapéról? Most lett kicserélve!

-          Hogy került fel a lábad ide? Ki vagy te, Pókember?

… vagy csak úgy mellékesen piszkálta őket, mert éppen nem volt egyéb dolga.

-          Hihetetlenül vastag szálú a hajad, Nott. Nem akarod megritkíttatni? Nyugi, hozzá sem érek! Áh, bezzeg Bank megteheti, értem…

-          Nem fáj ez a fonás? Én ordítanék, ha engem kínoznának ilyesmivel.

-          De kicsi a lábujjad!

-          Csukd be a szád, belerepül a galamb.

-          A zöldséget is edd meg.

-          Ne beszélj film közben, nem hallom a lényeget!

-          Majd én odaviszem, még a végén elejted a tányért, és megvágod magad.

Szombat este Bank kimerülten, de repeső szívvel csukta be maga után a vendégszoba ajtaját, ahol elszállásolta a gyerekeket. Elalvás előtt fel kellett nekik olvasnia az aktuális könyvből, amit az intézetbe is mindig magával vitt. Nott imádta a fantasyt, főleg a sárkányokat, és alig várta, hogy elég nagy legyen a Trónok harcához. Prae természetesen inkább a romantika és a lányos dolgok felé húzott, egyik kedvence volt a Merida, a bátor. Bank igyekezett tágítani a látókörüket, és hitte, hogy még többet tud majd tenni, ha a gyerekek egy fedél alatt élnek majd vele. A hálószobába térve azt kellett látnia, hogy Golf kiterülve hortyog a takaró felett. Bank szerelmes pillantással nézett végig rajta, és el kellett ismernie, hogy párja remekül viselkedett a testvérekkel. Persze beszólt nekik, amikor csak lehetett, de közben óvón leste mindent mozdulatukat, nehogy valami bajuk essen.

-          Tetszik a látvány? – kérdezte hirtelen Golf, és felkönyökölt. Ajkán ravasz mosoly játszott, ahogy elkezdte kigombolni az ingét.

-          P’Golf… gyerekek vannak nálunk.

-          Igen. El kell kezdenünk kidolgozni valamilyen rendszert, nem gondolod? Szerintem jó lenne már most letesztelni, hogy később ne vesztegessük az időnket.

-          Mire gondolsz? – lépett közelebb az ágyhoz, szeme éhesen itta be Golf testének vonalait.

-          Csendesnek kell lennünk… - Felült, és megragadta Bank derekát. – Elvégre most már gyerekesek vagyunk.