Bolondok 03 - Zude

Bolondok címmel készítettem el pár novellát a kedvenc párosaimmal. A történetek közös tulajdonsága, hogy a pár egyik fele valamilyen nagy dolgot, bolondságot tesz a másikért, valami olyasmit, amire soha korábban nem volt példa.

A harmadik, jelenleg az utolsó elkészült történet főszereplői Jude és Zero. Kellemes olvasást! :):)

Zero a fogát szívva meresztette a szemét a sportcsarnok falán lógó jókora plakátra. Teljesen kiment a fejéből az évente megrendezésre kerülő jótékonysági kosármeccs, elvégre nem elhanyagolható dolgok történtek vele az utóbbi időben.

-          Fantasztikus, nem? – lépett mellé Asha szélesen mosolyogva, közben nem felejtette el megcsillantani a jegygyűrűjét. – Idén először én is pályára léphetek.

-          Sok sikert hozzá.

-          Na, és mi van veled?

-          Szó sem lehet róla.

-          Szerintem ezt most nem te fogod eldönteni – érkezett meg a főnök is. Zero hihetetlennek találta, hogy egykor kamatyolt a mellette álló nővel. Ma már a hideg rázta a gondolattól, hogy esetleg meztelenül lássa.

-          Mit kell ezen eldönteni? – kérdezte a férfi a szokott durva hangján. – Nincsen nőm, mint azt tudod.

-          Pontosan tudom – vigyorgott a nő mind a 32 fogával. – De ott van Jude. – Zero szíve kihagyott egy ütemet.

-          Mit akarsz ezzel mondani?

-          Ugyan, ne tegyél úgy, mintha nem tudnád! Természetesen arra célzok, hogy a jótékonysági meccsen Jude fogja viselni a mezedet, és ő játszik a párodként.

Zero agyvize vészesen kezdett felforrni, de a korábbi balhéi után nem tehette meg, hogy nekiáll kibelezni Jelenát a folyosón, mindenki szeme láttára. Helyette megpróbált lenyugodni, és észérveket keresni a nő leállítására.

-          Egyrészt Jude ebbe soha az életben nem fog belemenni. Másrészt tényleg hasznos lenne szerinted, ha megaláznád a csapat egyik legjobb játékosát és a menedzserét?

-          Miért lenne ez megalázás? – értetlenkedett a nő. – Felhívnám a figyelmed, hogy te voltál az, aki megcsókoltad őt milliók szeme láttára, tehát nagy valószínűséggel mindenki tudja, hogy egy pár vagytok, így senkit sem fog meglepni Jude szereplése. Én azt hittem, örülni fogsz, hogy támogatunk titeket.

-          Eddig minden évben csak nők játszottak – morgott Zero.

-          Mert nem volt sem meleg, sem biszexuális játékosunk. – Mielőtt a férfi megszólalhatott volna, Jelena fölemelte a kezét. – Mi lenne, ha most az egyszer hagynád Jude-ot dönteni? Ő egy felnőtt, értelmes ember, bizonyára tudja, mennyire fontos nekünk ez az ügy.

-          Nem zsarolhatod ezzel.

-          Nem fogom zsarolni. Beszélek vele, aztán meglátjuk.

Jude aznap este a szokásosnál jóval később ért haza. Persze egyáltalán nem így tervezte, de a Jelenával való beszélgetés után szüksége volt arra, hogy kiszellőztesse a fejét, így hát elment a konditerembe, és addig futott, amíg remegni nem kezdett a lába. Aztán lefeküdt a padra, hogy súlyt nyomjon, de csak bámulta a rudat maga felett, és arra gondolt, mégis mi a fene fog ebből kisülni.

-          Helló, haver. – Derek odabiccentett neki, ahogy elfoglalt egy gépet nem messze tőle. – Minden oké?

-          Persze. Miért?

-          Az arcodra van írva, hogy parázol – közölte a férfi, mire Jude azonnal az arcához emelte a kezét, mintha le akarna róla törölni valamit. Derek felnevetett. – A jótékonysági meccs?

-          Az. – Jude felült. – Jelena azt szeretné, ha játszanék, Zero viszont nem.

-          És te mit akarsz?

-          Az mindegy. Bárhogy döntök, a végén úgyis én szívom meg.

-          Akkor úgy kell ügyeskedned, hogy mindenki boldog legyen.

Jude a legrosszabbra felkészülve lépett be a lakásába, ahol meglepő nyugalom fogadta. Zero a kanapén ülve lapozgatott valami magazint, de azonnal ott is hagyta Jude kedvéért.

-          Nos? – lépett közelebb hozzá. – Mit mondtál neki?

-          Hogy béna játékos vagyok, és kifejezetten undorítóan állna nekem a mezed. – Zero elnevette magát.

-          Helyesen tetted, hidd el. – Ahogy a férfi megcsókolta, Jude bízott benne, hogy nem érzi meg a nyelvén a hazugság keserű ízét.

Jude játszani akart, és kész volt szembenézni Zero haragjával is, bár remélte, hogy erre nem lesz szükség. Jude úgy érezte, ideje neki is kiállnia és bizonyítania ezért a kapcsolatért, elvégre Zero elég sok mindent megtett kettejükért – elég volt csak visszaemlékeznie arra a fantasztikus nyilvános csókra az egyik meccs után, és a szíve a többszörösére dagadt.

Mégis azt hazudta a férfinak, hogy nemet mondott, mert nem akarta, hogy Zero folyamatosan a nyakára járjon. Annyit és akkor edzett, amennyit és amikor tudott, de egyedül a főnök tudta, hogy mire készül.

A meccs reggelén Jude szája ébresztette Zerót, aki egy halk nyögéssel még széjjelebb tette a lábait, majd lehúzta magukról a takarót. Imádta nézni, ahogy Jude dolgozik rajta, és szeretett beletúrni közben a férfi selymes hajába.

-          Uh – tette a homlokára a karját Zero. – Ez volt ám az ébresztő. – Elkapta Jude fejét, és keményen megcsókolta. – Van rá némi esély, hogy meglógjunk az esti ünnepségről?

-          Egyáltalán nincs – felelte a másik, miközben fogával Zero bőrét csipkedte.

-          Igazán elengedhetnének, ha már egyszer semmi közünk a dologhoz.

-          Hát, nekem a jutalékom múlik azon, hogy ott legyek, szóval ott leszek. Te azt csinálsz, amit akarsz.

Zero összeráncolt szemöldökkel – és némileg csorgó nyállal – bámulta Jude-ot, ahogy meztelenül a fürdőbe vonult. Felmerült benne, hogy talán hagynia kellett volna játszani a férfit, ha ez ennyire fontos neki, de mit tehetett volna most már?

Jude épp borotválkozott, mikor Zero utána lopakodott.

-          Hé – nézett rá a tükrön keresztül, és ismét elcsodálkozott azon, hogy a férfi mennyire jóképű. – Persze, hogy ott leszünk.

-          Ha te nem akarsz…

-          Ott akarok lenni, ahol te vagy – ölelte át Zero, Jude pedig szélesen elmosolyodott.

-          Ejha, valaki nagyon dögös ebben a szerkóban!

-          Az ám! Még kiderül, hogy izmosabb vagy, mint Zero.

Jude somolyogva igazgatta meg magán Zero mezét, ami feszült kicsit a vállán és a fenekén. Már mind teljes díszben ácsorogtak az öltözőben, és csak percek választották el őket a pályára lépéstől. Zero szerencsére még nem kezdett el kutatni utána – a csapattársai valami rivális bandáról kezdtek el vitatkozni, amibe persze Zero is gyorsan becsatlakozott -, és Jude csak remélni merte, hogy az este végén nem lesz rá nagyon dühös.

Jude akkor került legközelebb a reflektorfényhez, mikor az ügyfelei mögött állt az interjúk alatt, így azonnal elkábította a tömeg, amint kilépett a pályára. Mindenki tapsolt, többen a nevét kezdték kiabálni, és már tökéletesen megértette Zerót, amiért imádja ezt.

Fél órát játszottak, aztán körbejárták a lelkes közönséget, akik egy-egy mosolyért cserébe hajlandóak voltak még több pénz adományozására.

-          Elnézést, itt lehet elverni egy egész havi fizetést? – Jude – kissé rémülten – fordult meg a hangra, de Zero arcáról semmit sem tudott leolvasni.

-          Igen, itt. – Zero – továbbra is a másik szemébe nézve – beledobott egy borítékot a gyűjtődobozba. – Köszönjük.

-          Megérte. Nagyon élveztem a műsort. – Enyhén az ajkába harapva stírölte végig őt, mire Jude elpirult. – Be kéne vezetnünk otthon ezt a szerepjátékozást, mert irtó dögösen festesz a mezemben.

-          Akkor nem haragszol?

-          Nem. Büszke vagyok rád. – Jude mosolya beragyogta a helyiséget. – Fantasztikus voltál.

-          A legjobbtól tanultam. – Aztán Jude egészen közel lépett hozzá. – És csak ennyi? Nem felejtettél el valamit? – Zero felvonta a szemöldökét. – Kérem a meccs utáni csókomat. – A másik elnevette magát.

-          Te bolond vagy! – közölte, de Jude természetesen megkapta, ami járt neki.