Rolling in the deep

Nos, a műhelyben ez a történet még Let's be single munkacímen szerepelt, de mivel ettől a téma eléggé eltért, így a címet is kénytelen voltam megváltoztatni.

One direction fanfic, főszerepben Niall Horan. Kellemes olvasást kívánok! :)

A Ne próbálj megmenteni folyamatosan készül, de csak akkor fogom hozni, ha be is fejeztem. Ez karácsony körül fog megtörténni valószínűleg, addig türelmet kérek. :)

Az apró lakás hangos ordítástól zengett. Mivel a falak nem voltak képesek rendesen szigetelni, így a szomszédok is tökéletesen tisztában lehettek Niall Horan helyzetével. Nevezetesen, hogy lapátra tették.

Nevezett lapátra tett egyén a franciaágyon hevert hason fekve, fején a párnájával, de még így sem tudta eléggé elfojtani a szájából kiszökő ordítást. És igazából nem is akarta, hiszen a francba is, éppen az imént dobták! Csak joga van a szenvedéshez, legyen az akár hangos, akár néma, nem igaz?

Ezt minden bizonnyal a fölötte tanácskozó barátai is így gondolták, mert egy szóval sem próbálták meg elhallgattatni a srácot. Helyette karba font kézzel álldogáltak, és próbáltak megoldást találni a kialakult helyzetre.

-          Ez annyira nem vall rá – vélte Liam Payne, aki feltétel nélkül megbízott az emberekben, pláne a bandatársaiban. – Mármint ő azért mindig mindent előre eltervezett, nem?

-          Szerintem nem ugyanarról az emberről beszélünk – szusszantott Louis Tomlinson. – Maga volt a megtestesült spontanelitás, no meg a ravaszság. Minden titkát magában tartotta, ezért sikerült ezzel is jól meglepnie minket.

-          És akkor most mi lesz ezután? – tette fel a kérdést fojtott hangon Harry Styles, miközben kisöpört néhány hajtincset az arcából.

-          Hát, a banda nyilván négy taggal folytatja… - kezdte Louis.

-          Nem, én most nem a bandáról beszélek! – szól közbe Harry, majd a még mindig pityergő Niall felé bökött a fejével.

-          Ne tegyetek úgy, mintha itt sem lennék! – ült fel végül a srác dühösen. Beletúrt szőke hajába, bár az már így is egy szénaboglyához hasonlított.

-          Nem is nagyon tudnánk úgy tenni, elvégre egész végig úgy bömböltél, mint egy tinilány! – vágott vissza Louis. Sosem volt gondja vele, hogy az emberek szemébe mondja az igazságot, még akkor sem, ha fájdalmat okozott vele. – Ide figyelj, egy olyan seggfej, mint Za…

-          Ki ne mondd a nevét! – bökött rá ujjával Niall.

-          Jézusom, rendben! Szóval egy olyan seggfej, mint Ő, nem érdemli meg, hogy telezokogd miatta a párnádat. – Mindannyian az előbb említett tárgyra néztek. – Oké, ezzel a tanáccsal már elkéstem.

-          Miért nem figyelmeztettél? – kérdezte Niall, mialatt próbálta visszafojtani az újabb zokogáshullámot.

-          Mire?

-          Hogy… hogy nem az én súlycsoportom. – A szobában hirtelen teljes csend lett, még azt is tisztán hallották, hogy odaát a szomszéd éppen súrolja a padlót. Vagy az asztalt.

-          Mi a fészkes fenéről beszélsz? – fakadt ki Liam. – Még hogy nem a te súlycsoportod? Nála sokkal különb embereket is megkaphattál volna. Ha figyelmeztetünk, hallgattál volna ránk? – A szőke eltöprengett.

-          Nem. Hinni akartam, hogy ő kell nekem… és hogy neki is kellek. – Megint könnyek gyűltek a szemébe. Harry felmarkolta a zsebkendős dobozt, majd leült mellé, és átkarolta a vállát. – Az… az a legrosszabb, hogy azt mondta… mi nem… hogy mi nem…

-          Ti mit nem? – hajolt közelebb Liam.

-          Hogy mi nem is voltunk igazán szerelmesek. – Azzal újra eltűnt a párnák között.

Niall utolsó mondata teljesen és totálisa meggyőzte a srácokat arról, hogy radikális eszközökhöz kell folyamodniuk. Mert az egy dolog, hogy az egykori bandatársuk, barátjuk és szövetségesük elhagyta őket, de azt már nem tudták elfogadni, ahogy szegény Niall-lel bánt.

-          Kell egy terv – vélte Louis valamivel később, az apró lakás konyhájában. Niall végre álomba merült, magához ölelve egy túl rózsaszín és túl giccses szívecskés párnát. A srácok nem akarták tudni, honnan szerezte.

-          Miféle terv? – nyújtózott egyet Harry. Az inge közben felcsúszott, és láttatni engedte a tetoválásait. Mivel Louis most semmiképpen sem szerette volna, ha elterelődnek a gondolatai, kicsit arrébb csúszott, hogy kikerüljön a másik vonzáskörzetéből.

-          Zayn kikerült a képből, ez eléggé egyértelmű – kezdte sóhajtva. – Már csak azt kell elérnünk, hogy Niall fejéből is kikerüljön.

-          És a szívéből is – tette hozzá Liam. – De hogy érhetnénk ezt el? Elvégre… szerelmes volt belé. És egy szakítás sosem könnyű.

-          Itt nem szakításról volt szó – csapott az asztalra Louis. – Zayn kihasználta őt, játszadozott vele, amíg úri kedve tartotta, aztán eldobta, mint egy használt… zsebkendőt. El kell érnünk, hogy Niall ne a múltra, hanem a jövőre gondoljon.

-          És ehhez kell egy terv – értette meg végül Liam, és az asztalra könyökölt. – Mindenben benne vagyok, ha elérjük, hogy Niall újra mosolyogjon.

-          Én is – bólintott Harry, aztán összenéztek. Hirtelen a három muskétásnak érezték magukat, akik D’Artagnan megmentéséért szállnak harcba. – Mivel kezdjük?

1.      lépés: szellőztetés

-          Niall, hadd nyissam ki az ablakot!

-          Minek? Nem akarok friss levegőt.

-          A szomszédok már panaszkodnak az állott kajaszag miatt, szóval tűnj el az ablaktól.

-          Ez az én lakásom.

-          Nem szólok még egyszer, Nialler. – A szőke srác szája megremegett. – Igazából miért nem akarod, hogy kiszellőztessünk? – Csend. – Mert akkor elvesztenéd, ami még megmaradt neked belőle, igaz? Az illatát. – Niall krákogott egy keveset, beletúrt most már igencsak csapzott hajába, végül tett három lépést balra. Az ablak ezennel felszabadult.

                  2.         lépés: takarítás

-          Fúj, én ehhez hozzá nem nyúlok!

-          Ez csak egy pizzás doboz.

-          Pontosan! Te nem láttad a Virsli Partyt?

-          Louis, nem is tudtam, hogy ilyen kényes vagy.

-          Fogd be!

-          Különben mi lesz? – vigyorodott el Liam, majd nagyot káromkodott, mikor az arcába repült a rongy, amivel előzőleg a bútorokat törölték tisztára. – Néha tényleg gyerekesen viselkedsz.

-          Te kezdted – vont vállat Louis jókedvűen, majd összehúzta a szemeteszsák száját.

-          Mi a jó franc folyik itt már megint? – támolygott elő a szobájából Niall. – Hé, tetted azt le!

-          De hát ez egy félig kiürült energiaitalos doboz – mutatott rá Harry értetlenkedve. – Minek ez neked? Nem is iszol ilyet… óóó – préselte össze a száját hirtelen, majd segélykérően a másik két srácra nézett. – Nos, kell ez még neki?

-          Dehogy kell – vágta rá azonnal Louis, majd azonmód kikapta Harry kezéből a dobozt, és mielőtt Niall felocsúdhatott volna, kidobta a nyitott ablakon.

-          Ez most mégis mi a fenére volt jó? – kérdezte Niall kissé rekedten. Még ahhoz is túl meglepett volt, hogy kiabáljon.

-          Csupán prezentáltam, mit kellett volna tenned azzal a másik szeméttel, aki nemrégiben még itt terpeszkedett a kanapédon – válaszolta Louis meglepően nyugodtan, de Harry ismerte már annyira, hogy tudja, legbelül forrong. – És ha netalán volna annyi bőr a pofáján, hogy még egyszer felbukkan itt, akkor ugyanezt kell majd tenned vele. Kivágni a kicseszett ablakon. Mert nincs helye ennyi szemétnek az életedben. Megértetted? – Niall már nyitotta a száját, hogy tiltakozzon, de rájött, hogy a dobozt már úgysem szerezheti vissza.

-          Rendben, megértettem – vonta meg a vállát, majd visszaballagott a hálóba, és bevágta maga mögött az ajtót.

3.      lépés: fürdés

-          Erre tényleg nem kényszeríthettek! Nem vagytok az anyám, hogy megmondjátok, mikor fürödjek!

-          Nem vagyok az anyád, de még azt is meg fogom mondani, mikor borotváld a tököd! – vágott vissza Louis, mire Harry elnevette magát. – Ne röhögj, inkább segíts!

-          De ha egyszer nem akarja… - Harry nem szerette kényszeríteni az embereket semmire, pláne, ha a barátairól volt szó, így felvont szemöldökkel figyelte, ahogy Louis megpróbálja elkapni a nappaliban futkorászó Niallt. – Miért nem hagyjuk, hogy maga döntse el, mi a jó neki?

-          Köszönöm! – intett Niall a srác felé, mintegy jelezve, hogy végre valaki megérti, mi van vele.

-          Aha, na persze. Akkor ítéletnapig várhatunk arra, hogy kitegye a lábát az utcára.

-          Nem akarok kimenni az utcára – torpant meg Niall, mintha maga a gondolat is a frászt hozta volna rá. Louis, kihasználva a kedvező alkalmat, fogta magát, és leteperte a földre.

-          Ez még akár szexi is lehetne – ismerte be Harry, majd drámaian sóhajtott, és segített Louis-nak bevonszolni a szőkét a fürdőbe. – Hol van ilyenkor Liam?

-          Ra… ragyarázkódása van – sziszegte Louis nem túl meggyőzően, de Niall szerencsére semmit sem hallott, ugyanis éppen belökték a zuhany alá. Pizsamástól.

Niall némileg komikus látványt nyújtott, ahogy ott állt a csempének dőlve, a víz eláztatta a nadrágját és a felsőjét, nem is beszélve a hajáról.

-          Hidd el, sokkal jobban fogod érezni magad utána – érvelt Louis, mialatt sampont nyomott a kezébe. – El sem tudom képzelni, hogy fetrenghetsz ugyanabban a ruhában napok óta, ráadásul mosdatlanul.

-          Én értem – felelte Harry halkan, mire Niall a szemébe nézett. Hogy a víztől vagy a könnyektől csillogott-e a szeme, az rejtély maradt. – Még rajta van az illata. Nem akarja lemosni magáról.

-          Ne sajnálj engem – sziszegte Niall.

-          Én nem…

-          Add ide – tépte ki a flakont Louis kezéből. – A többi egyedül is menni fog. Viszlát.

-          Ez egész jól ment – vélte Louis odakint a folyosón. Amit valószínűleg azért gondolt így, mert már nem hallotta sem Niall dörömbölését a csempén, sem a torkából feltörő kiáltást.

4.      lépés: evés

-          Sose hittem, hogy egyszer még ezzel is meggyűlik a bajunk – adott hangot aggodalmának Liam, ahogy odébb tolt egy sült krumplival megrakott tálat.

-          Mondanék valami frappánsat, de semmi sem jut az eszembe – vallotta be Louis. – Pedig csak a kedvencei vannak az asztalon, akkor miért nem burkolja be az egészet?

-          Mert szerelmi bánatban szenved – válaszolta Harry, akinek minden alkalommal összefacsarodott a szíve, ahogy szőke barátjára nézett. – Majdnem másfél évig voltak együtt, Zayn ide is cuccolt hozzá… minden reggel az ő arcát látta először, az ő hangját hallotta… együtt nevettek, együtt reggeliztek, együtt zuhanyoztak…

-          Azt hiszem, értjük – borzongott meg Liam.

-          Szerintem nem érted, mert hetero vagy – vágott vissza Harry kissé bosszúsan, és megpróbált nem Louis felé pillantani. – Az a lényeg, hogy Niallnek most mindenről Zayn jut az eszébe. Hagyhatnánk neki egy kis időt, hogy a saját tempójában dolgozza fel a veszteséget.

-          Az nem fog menni – fonta karba a kezét Louis. – Nem akarok neki fájdalmat okozni, de most őszintén, szerintetek a saját tempójában haladva mégis mikor térne magához?

-          Nem a napokban – sóhajtott beletörődően Harry. Mivel ő maga is átesett már hasonlón, így pontosan megértette, miért nem szeretne Niall emberek közé kerülni, miért fekszik egész nap azok között a párnák között, amik talán még őrzik Zayn illatát vagy néhány hajszálát. Majdnem elmosolyodott arra gondolva, vajon Louis takarítási hadjárata mikor éri el Niall erődítményét, a hálószobát.

-          Akkor mégis mit javasolsz? – érdeklődött Liam. – Egyszerűen tuszkoljuk le a torkán a kaját?

-          Ha másként nem megy… - vont vállat Louis, majd komótosan felállt, és bekopogott a hálószobába. – Nialler? Ébren vagy?

-          Nem, éppen a téli álmomat alszom – mordult rá a srác az ajtó túloldaláról. – Mit akarsz?

-          Először is, Londonban nemigen lehet téli álmot aludni, pláne nem júliusban – emelte fel az ujját Louis játékosan -, másodszor pedig azt akarom, hogy csatlakozz hozzánk, és egyél valamit. Lassan csontosabb leszel, mint Harry.

-          Kösz! – reagálta le Harry komoran, ugyanakkor nemigen tudott vitatkozni a megállapítással. – Hogy vagy? – kérdezte inkább barátjától.

-          Jobban lennék, ha nem sertepertélnétek körülöttem, mint valami elcseszett nővérek – dohogott Niall, de azért levágódott az egyik székre. A haja ugyan már nem lógott csimbókokban, és rendes pólót meg pamutnadrágot viselt, mégsem tűnt sokkal tisztábbnak vagy összeszedettebbnek, valószínűleg a folyamatosan a feje fölött lebegő sötét felhő miatt, amiből válogatott villámokat szórt a barátai irányába.

-          Namármost, van itt minden, ami szem-szájnak ingere – tüsténkedett Liam. – Leves, rántott hús, krumpli, mártás, saláta, hamburger, és természetesen pizza!

-          Nem vagyok…

-          Elég sok minden nem vagy, és okos sem, ha befejezed ezt a mondatot – vágott a szavába Louis, majd megtámaszkodott Niall két oldalán, és a füléhez hajolt. – Ha nem eszel magadtól, szívesen segítek benne, de nem garantálom, hogy örülni fogsz neki.

-          Ez fenyegetés volt? Hallottátok, hogy megfenyegetett?

-          Én nem hallottam semmit a magam részéről – dőlt hátra Harry, mire Niall vetett felé egy „áruló” pillantást. – Rosszabb ennél már nem lesz, de legalább az éhséged elmúlik. Nem fog visszajönni csak azért, mert éhezteted magad. – A beálló csendben szinte hallották Niall sebesen verdeső szívét, aztán a srác nagyot nyelt, és magához húzta az egyik tálat.

A másik három srác egészen addig visszatartotta a lélegzetét, amíg Niall a szájához nem emelt egy falat krumplit, és le nem nyelte. Persze csak rágás után.

-          Nehogy azt higgyétek, hogy most előnyben vagytok – mormolta Niall, de mindannyian tudták, hogy igenis előnyben vannak.

5.      lépés: séta

-          Komolyan, most már igazán leszállhatnátok rólam.

-          Egyáltalán nem ilyen, amikor rajtad vagyunk, Ni – közölte Louis, ujjai között pörgetve a lakáskulcsot. – Márpedig most el fogjuk hagyni ezt a helyet, legalább egy kis időre.

-          Miért? Hogy jöhessenek a csótányirtók?

-          Nem, bár ez egy nagyon fasza ötlet – bólintott a másik, és elraktározta a tervet későbbre. – Jó idő van, csicseregnek a madarak, és nem sokan járnak az utcán, tekintettel a munkanapra. Nem kell attól tartanod, hogy felismernek, mert a hajad még sosem nézett ki ilyen pocsékul. – Niall fontolóra vette, hogy megsértődik, de inkább beleugrott a cipőjébe. Az utóbbi néhány napban kezdte jobban érezni magát. Felkelés után nem dagonyázott sem az ágyban sem az önsajnálatban, hanem azonnal megmosakodott és átöltözött, majd evett is egy keveset. Ahhoz még mindig nem volt elég ereje, hogy szétnézzen a neten, amit a barátai sem erőltettek.

Mikor hónapok óta először végül kilépett a szabad levegőre, be kellett ismernie, hogy tényleg szüksége volt már erre. A nap a szemébe sütött, szemét hevert elszórtan az utcán, és a levegő közel sem volt annyira friss, mégis könnyebb szívvel lépegetett Louis mellett.

-          Hová megyünk?

-          Te hová akarsz? – Niall vállat vont, a lába azonban egyenesen a lemezstúdióhoz vezette. Nem járt az épületben, mióta… Zayn kilépett a bandából, így nem egészen értette, miért akart most hirtelen mindenáron énekelni.

Aztán persze rájött. Érdekes módon Liam és Harry is ott téblábolt, sőt még Julien is előbukkant, így Niallnek nemigen volt más választása, mikrofon elé kellett állnia.

-          Még csak nem is tiltakozott – suttogta Liam, mialatt Niall eligazgatta magát a tükör másik oldalán.

-          Aha – bólintott Harry. – Sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnik.

Niall lehunyta a szemét, majd odahajolt a mikrofonhoz, és elkezdte énekelni azt a dalt, ami a legjobban kifejezte a lelkiállapotát.

There's a fire starting in my heart
Reaching a fever pitch, it's bringing me out the dark
Finally I can see you crystal clear
Go 'head and sell me out and I'll lay your ship bare

Go 'head and sell me out and I'll lay your shit bare
See how I leave with every piece of you
Don't underestimate the things that I will do

There's a fire starting in my heart
Reaching a fever pitch
And it's bringing me out the dark

The scars of your love remind me of us
They keep me thinking that we almost had it all
The scars of your love, they leave me breathless
I can't help feeling
We could have had it all
(You're gonna wish you never had met me)
Rolling in the deep
(Tears are gonna fall, rolling in the deep)
You had my heart inside of your hand
(You're gonna wish you never had met me)
And you played it, to the beat
(Tears are gonna fall, rolling in the deep)

A barátai, akik az utóbbi hónapokban életben tartották, szóhoz sem jutottak a döbbenettől. Egyrészt sosem hallották még Niallt ilyen átéléssel énekelni, másrészt a hangja is valami elképesztően jól zengett. Julien addig szórakozott az asztalán lévő gombokkal, míg el nem indította a felvételt, hogy ez a csoda az utókornak is fennmaradjon.

Mikor Niall végül csatlakozott hozzájuk, úgy nézett ki, mint akit teljesen kicseréltek. Az arca kisimult, és már a haja sem állt olyan borzalmasan. A legnagyobb változás mégis a szája szegletében megbújó mosoly volt. Mivel egyikük sem mert odalépni hozzá, Niall volt az, aki mindhármukat magához ölelte.

-          Köszönöm!

-          Rohadtul nem is tettünk semmit – felelte Louis, és próbált úgy helyezkedni, hogy lehetőleg senki se vegye észre a szemében remegő könnycseppecskét.

-          Mindent megtettetek, amire csak képesek voltatok – mondta Niall. – Nem mondom azt, hogy nem esett volna jól továbbra is otthon tespedni… de mi értelme lenne? Így sosem találom majd meg azt a valakit, aki a világot jelenti számomra.

-          Olyan büszke vagyok rád! – szipogta Liam némileg férfiatlanul, mire Niall elnevette magát.

-          Nos, mi is lesz azzal a csótányirtással?