Ne próbálj megmenteni VII. fejezet

Rekordgyorsan, alig egy hónap alatt elkészült a soron következő fejezet! Hatalmas hurrá nekem. Node nagyon kellemes olvasást kívánok mindenkinek, a következőt megpróbálom hozni még ebben a hónapban. :)

Annyit még hozzátennék, hogy nem lett a legjobb fejezet.

Qhuinn akkorát ásított, hogy majdnem szétrepedt az állkapcsa, aztán csak feküdt tovább az ágyban. Sosem volt az a sokáig lustálkodós fajta, általában még azelőtt felkelt, hogy a Nap megjelent volna az égen, de a bezártság kissé eltompította. Edzeni szerencsére volt lehetősége, ezen kívül viszont egész nap csak heverészett, tévézett, meg persze evett. Mivel Blay zseniális szakács volt, nem tudta olyan ütemben elégetni a kalóriákat, ahogy felszedte őket. Nem mintha nem lett volna erre más lehetőség is… Erre viszont gondolni sem akart, elvégre éppen elég gondot okozott már így is.

Az eszét átverhette, a testét azonban nem. Mikor meghallotta, hogy a másik férfi a konyhában motoz, kipattant a paplan alól, megigazította magán az alsóját, és ő is kivánszorgott, mintha csak akkor kelt volna. Blay éppen a kávéfőzőt töltötte meg, ahogy minden reggel. Az a sötét köntös volt rajta, amit Qhuinn annyira imádott, bár még csak meg sem érintette. Odasorolt a férfi mellé, hogy kezet mosson. A kézmosás pedig értelemszerűen hosszú-hosszú percekig tartott. Qhuinn összeszorította a száját, miközben megpróbálta mozgásra ösztökélni a testét. Egyáltalán nem szabadott volna Blay közelében tartózkodnia, hiszen a legutóbb is meddig fajult a dolog…

-          Hol van Saxton? – kérdezte inkább, hogy elterelje a figyelmét a másik férfiról.

-          Hazament.

-          Máris? Azt hittem, több időt akartok együtt tölteni… - tette hozzá somolyogva, bár legszívesebben gyönyörű szőke hajánál fogva vonszolta volna ki a lakásból az unokatestvérét. De nem volt benne gyilkos szándék, egyáltalán nem.

-          Szakítottunk – mormolta Blay alig hallhatóan, de persze Qhuinn fülébe és szívébe sikeresen eljutott az információ.

-          Hogy mondod? – fordult felé kicsit, mire Blay elpirult. Qhuinn a maga részéről imádta nézni, amikor ilyen zavartan viselkedett, mert ez azt jelentette, hogy nem közömbösek egymásnak.

-          Már nem vagyunk együtt, oké? Nem nagy ügy.

-          Talált valaki mást? Bár az lehetetlen, mert te… - Idegesen összepréselte a száját, de szerencsére Blay nem kérdezett rá a dologra. Ilyenkor jött kapóra, hogy született úriember. – Sajnálom.

-          Mégis mit? – Blay továbbra sem nézett rá, helyette elővett két bögrét a szekrényből.

-          Hát… mindegy, felejtsd el. Saxtont ismerve nem lesz sokáig üres az ágya. – Magában káromkodott egyet, miközben Blay arca megrándult. – A francba, ne haragudj…

-          Nincs miért. Teljesen igazad van – bólogatott a férfi. – Nem lett volna értelme magam mellett tartanom, így viszont talán rátalálhat valakire, aki tényleg szereti.

-          Miért, te nem… - Qhuinn lehunyta a szemét, és Istenhez fohászkodott, hogy zárja már össze azt a lepcses száját! Blay ismét megkönyörült rajta, és nem szólt semmit.

-          Van valami különleges kívánságod az ebédre vonatkozóan? – tudakolta, Qhuinn pedig sajnálkozott néhány pillanatig, amiért ez a mondat nem sikerült kétértelműbbre.

-          Bármit megeszek, amit készítesz. – Blay bólintott egyet, majd meg is fordult, hogy szétnézzen a konyhaszekrényben. Qhuinn töprengett néhány pillanatig, s ezalatt felidézte magában a mosolyt, amit Blay előző nap küldött neki. Talán csak véletlen volt? Talán annyira meghatotta Saxton távozása, hogy rámosolygott volna bárkire, aki szembe jön vele?

-          Segíteni akarsz? – szólította meg a másik.

-          Mi? Miért?

-          Mert percek óta egy helyben álldogálsz. És kicsit fárasztó folyton kerülgetni téged.

-          Akkor ne kerülgess tovább.

-          Ezt hogy érted? Gázoljak át rajtad? – érdeklődött Blay oda sem figyelve, mert közben a kezében tartott fűszereket szagolgatta.

-          Akár. Ha ezt szeretnéd. – Erre már a másik férfi is felnézett, és ijedten konstatálta, hogy Qhuinn egészen közel merészkedett hozzá.

-          Mit akarsz ezzel? – Blay nem növelte meg a távolságot kettejük között, amit Qhuinn egyértelmű sikerként könyvelt el.

-          Tettél valamit tegnap, amit nem egészen értek. – Csend. – Nem akarod tudni, mi volt az?

-          Rád mosolyogtam.

-          Szóval nem véletlen volt.

-          Rá lehet valakire mosolyogni véletlenül?

-          Mondjuk, pont eltakartam a tévét, ahol megláttad Adam Lambertet, aki a kedvenc énekesed…

-          Honnan tudod, hogy ő a kedvencem? – vonta fel a szemöldökét Blay.

-          Mondtad.

-          És te megjegyezted?

-          Igen. – Qhuinn felvonta a szemöldökét. – Ez olyan nagy dolog? – Blay vállat vont, bár a szíve össze-vissza kezdett dörömbölni.

-          Csak furcsállom. Elvégre ez nem egy alapvető információ. – Qhuinn megdörzsölte a szemét, és úgy döntött, belevág a közepébe.

-          Figyelj, mi lenne, ha hagynánk a francba ezt a körülményeskedést? – Mielőtt Blay visszakérdezhetett volna, folytatta: - Szerintem elég nyilvánvaló a szitu. Egyikünk sem tudja kiverni a fejéből, ami a múltkor történt, és én már nem is akarom. – Blay vonzó arca koncentrációt tükrözött.

-          Szóval mégis meleg vagy?

-          Nem. Csak éppen bejön egy pasi. Illetve nem, faszságokat beszélek. – Tartott egy kis szünetet. – Te jössz be. Magam sem értem, hogy lehet ez, mert soha nem néztem meg egyetlen másik férfit sem – kezdett magyarázkodni. – Pláne az olyanokat nem, mint te.

-          Ezt meg hogy értsem? – fonta karba a kezét Blay.

-          Te jófiú vagy.

-          Mert zsaru vagyok?

-          Nem, szerintem ilyen a személyiséged. Kérem-köszönöm típusú srác vagy, én meg… hát, én meg nem.

-          Te pedig baszd meg-tűnj a francba?

-          Pontosan.

-          És szerinted nekünk lehetne jövőnk ilyen háttérrel?

-          A múltunkon már nem tudunk változtatni, a jövőnk viszont csak rajtunk múlik. – Mikor Blay elmosolyodott, Qhuinn úgy érezte, valaki becsörtetett a mellkasába, és ráncigálni kezdte a szívét.

-          Hogyan is mondhatnék nemet egy ilyen ajánlatra?