Subscribe:

Labels

2016. január 24., vasárnap

Ne próbálj megmenteni II. fejezet


A második fejezet megérkezett! Kellemes olvasást hozzá. :)



Qhuinn Lohstrong észrevétlenül egy másik pozícióba helyezkedett az autóban. Már rég megtanulta fesztelenül érezni magát még megkötözve is, azonban új őre részéről olyan dolgokat tapasztalt, amit korábban soha. Blay – Blaylock - tényleg nem akarta bántani, nem úgy, mint azok a marhák ott a repülőn, akik valószínűleg cseppet sem bánták volna, ha kibucskázik az ablakon, és több ezer métert zuhan. Szörnyű baleset, mondták volna, persze egyáltalán nem sajnálkozva, mert hiszen a világ egy sokkal jobb hely lenne, ha Qhuinn nem lenne benne. És ezzel még néha az érintett is egyetértett. A férfi tehát nemigen szokott hozzá a jó bánásmódhoz – és akkor még szépen fogalmazott. A másik férfi azonban – vagyis inkább srác; a hangja alapján nem múlt még el harminc – törekedett arra, hogy amennyire lehet, kényelmesen érezze magát. Hátrahajtotta az ülést, hogy Qhuinn ki tudja nyújtani a lábait, és az ülésfűtést is bekapcsolta. Ettől függetlenül Qhuinn azonnal kész lett volna a másvilágra küldeni, ha ki tudja szabadítani legalább az egyik kezét.

A férfi tudta, hogy New Yorkban van, ennél tovább viszont felesleges lett volna gondolkodnia. Blaylock átlagos tempóban hajtott át a városon, néha megállt, aztán újra gyorsított. Qhuinn érezte, hogy a karja hozzáér az övéhez, mikor sebességet váltott. Korábban a szorításában is érezte az erőt, mégsem hitte, hogy egy egyszerű zsaru olyan izmos lehet, mint ő maga. Elvégre… mit is csinálnak? Papírokat tologatnak meg fánkot zabálnak egész nap, legalábbis ha hinni lehet a sorozatoknak.

-          Nagyon csendben vagy – szólította meg Blay. Blaylock.
-          Nem szeretem a felesleges locsogást.
-          Ettől függetlenül reggel nagyon is elemedben voltál. – Qhuinn összevonta a szemöldökét a kendő mögött. A másik férfi hangjából a vidámság szikrája áradt, ami egyáltalán nem illett sem a helyzethez, sem Qhuinn lelkiállapotához.
-          Csak bemutatkoztam, hogy tudd, kivel van dolgod. – Jól láthatóan az ablak felé húzódott, hogy ne érjenek össze a vállaik. – Hogy még véletlenül se legyen köztünk félreértés.

További rövid kocsikázás után végül begördültek valahová, amit Qhuinn mélygarázsnak gondolt, aztán végre valahára megálltak. Ajtó csapódott, majd Qhuinn ismét megérezte Blaylock parfümjét a személyes terében. Egy szó sem hangzott el köztük, míg felfelé utaztak a lifttel, és bonyolult zárak feloldása után megérkeztek a lakásba. Qhuinn mozdulatlanul várakozott, míg mögötte a férfi rendezkedett, majd óvatos kezek eltávolították a kendőt, és ő újra látott.

-          Ha tudtam volna, hogy manapság plazmatévé jár a gyilkosságért, hamarabb akcióba lendültem volna. - Szélesen vigyorogva szemlélte meg a nevezett készüléket a falon, az X-boxot, a bőrkanapét, a felszerelt konyhát, és a puha süppedős szőnyeget. – Nagyon jól fogok itt szórakozni.
-          Gondolod? – érdeklődött Blaylock, megjelenve előtte teljes valójában, Qhuinn szava pedig nyomban elakadt.

Blaylock elegáns cuccokat viselt – nadrág, ing -, valamint egy mellényt, ami mindenki máson nevetségesen festett volna, de nem rajta. Aztán ott volt még a széles mellkas, a karakteres arc, a haj, a kifejező szemek, no meg a száj. Mindent összevetve Qhuinn Lohstrong nála szebb férfit még életében nem látott. Azon kapta magát, hogy tátott szájjal bámulja.

-          Valami gond van? – kérdezte a másik, mialatt a kezén és a lábán lévő bilincseket is eloldotta. Qhuinn fantáziája azonnal meglódult, ahogy Blaylock előtte térdelt.
-          Óó, dehogy. Csak nem gondoltam, hogy ilyen jó pasik is vannak a zsaruk között – villantott fel egy ellenállhatatlan mosolyt, amitől a delikvensek azonnal kiugranak a fehérneműjükből. Nem úgy Blaylock. Csupán felvonta a szemöldökét, majd a konyhába sétált.
-          Kávét?
-          Hugyoznom kell.
-          Szükséged van talán segítségre?
-          Neked lenne megtiszteltetés, ha foghatnád a lomposom, de azt ki kell ám érdemelni.

Qhuinn bezárkózott volna a mosdóba, ha lett volna ajtaja. Fennakadás nélkül végezte el a dolgát, majd a tükörbe nézett. A napok óta tartó kegyetlen bánásmód megtette a hatását, mert az arca beesett, a szeme alatt pedig sötét karikák éktelenkedtek, de még így is megkaphatott volna bárkit. Vajon a felügyelője megengedné, hogy rendeljen magának egy kurvát?

Egy egészen más illatú nappaliba tért vissza. A jelek szerint Blaylock hozzálátott összeütni valami ennivalót, amiért Qhuinn máris egy fokkal jobban bírta, nem mintha megengedhetett volna magának ilyesféle érzelmeket.

A maga részéről levágódott a kanapéra, felkapta a távirányítót, és kéjes élvezettel megnyomott egy gombot. Semmi sem történt.

-          Óó, nem említettem volna? – szólalt meg Blaylock elégedett hangja mögötte. – Minden le van kódolva. A használatát… ki kell ám érdemelni.
-          Te rohadtul élvezed ezt, mi?! – pattant fel Qhuinn indulatosan.
-          Bocsáss meg, az én hibám, hogy elfelejtettelek tájékoztatni.

-          Fogd már be a kurva szád! – Látta, hogy Blaylock szép arca megvonaglik. – Ne beszélj velem olyan magas lóról, mert nem vagy ám különb nálam! Te is csak egy egyszerű csicska vagy, aki nem ért máshoz, csak a kicseszett parancsok teljesítéséhez! – Abban a pillanatban, ahogy a mondat elhagyta a száját, tudta, hogy oltári nagy baromságot csinált. Hogy miből? Abból, ahogy a másik reagált. Nem kezdte faggatni, fenyegetni, vagy megtudni, ki a főnöke. Egyszerűen nyelt egyet, és bólintott. Qhuinn számára ekkor vált egyértelművé, hogy oltári nagy szarba került.

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése