Ilyenek voltunk 1. fejezet

Mes kérése alapján megírt újabb Ziall történet.

persze most, hogy újraolvastam a kérést, rájöttem, hogy totál félreértettem, de most ez van

A jó hír: hosszabb lesz, mint az előző.

A rossz hír: a következő fejezet időpontja még bizonytalan.

Kellemes olvasást, lelkes véleményezést! :)

-          El sem hiszem, hogy megértem ezt a napot!

-          Én sem.

-          Mennyi ideje ostromoltunk téged?

-          Úgy másfél éve.

-          És ma végre kötélnek álltál. Hatalmas megtiszteltetés, hogy minket választottál.

-          Enyém az öröm.

-          A csapatod lassan tíz éve van a pályán. Gondolom nem újdonság számodra, de egyesek nem jósoltak nektek ennyit.

-          Igen, szkeptikusok mindig voltak és lesznek, de mint látod, minket nem érdekel, mit mondanak; megyünk tovább rendületlenül, és azt csináljuk, amit szeretünk.

-          És mindezt még mindig remekül csináljátok, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a legutóbbi lemezetek minden rekordot megdöntött. Milyen érzés, hogy a rajongók és a kritikusok is ennyire szeretnek titeket?

-          Fantasztikus és hihetetlen egyszerre. Gyerekekként kezdtük, aztán fiúbanda lettünk, most pedig már férfiak vagyunk. Láttak minket felnőni, mellettünk álltak jóban-rosszban, ezt pedig sosem fogjuk tudni eléggé meghálálni.

-          Ha már említetted ezt a jóban-rosszban dolgot, bizony hullámvölgyek is akadtak a tíz éves pályafutásotokban. Ha jól emlékszem, öt évvel ezelőtt szenvedte el a csapat az első és legkomolyabb csapást. Mesélnél nekünk erről?

-          Nem tudok sokkal többet elmondani, mint annak idején. Négyen folytattuk a zenélést, és semmit nem bántunk meg.

-          Értem. Nagyon sokan kíváncsiak arra, mikor követed társaid példáját a családalapítás terén.

-          Erre nem tudok határozott választ adni. Keresem azt a valakit, aki nemcsak a hírességet, hanem az egyszerű srácot is meglátja bennem. De ígérem, hogy amint megtalálom, titeket értesítelek róla elsőként.

-          Azzal bizony egy életre leköteleznél minket! Hölgyeim és uraim, hatalmas tapsot Niall Horannak!

Niall nagyot sóhajtva lépett ki a BBC One székházából a londoni utcára. Most is, mint rendesen, két testőr kísérte, akik elválasztották őt a rajongóitól, vagy épp az ellenségeitől. A férfi mosolyogva kiosztott néhány autogramot, aztán bepattant a Range Rover hátsó ülésére. Jobban szeretett volna a saját, kevésbé feltűnő kocsijával érkezni, de a marketingesük szerint meg kellett adni a módját ennek az interjúnak.

Niall csak nehezen értette meg, miért csapnak ekkora hűhót körülötte – az One direction eddig jobbára együtt nyilatkozott, de a szőke férfin kívül már mindhárom társa megejtette a szóló beszélgetését egy-egy újságíróval, vagy televízióssal. Csak ő húzta ki magát alóla a mai napig, amikor is Paul ráparancsolt, hogy vállalja el, és ezen is túl lesz. Niall persze sejtette, miért érdeklődnek iránta ennyire – hiszen immár ő a banda egyedüli szingli tagja. Nem mintha magányos lett volna, de mivel nem láttak mellette nőt, elkezdtek találgatni, hogy mi lehet a baja. Az igazságnak persze még csak a közelében sem jártak.

A férfi zsebében pityegni kezdett a telefon.

-          Végeztél?

-          Téged is jó hallani, Louis.

-          Ne rinyálj, megnéztük az egészet a tévében. Most hová mész?

-          Haza, gondolom.

-          El tudnál ugrani hozzánk? Lottie nem tud tovább maradni, mi meg a reptéren rostokolunk.

-          Persze, nem gond.

-          Kösz. Vigyünk valamit majd? Mi van? – halkult el a hangja, így Niall sejtette, hogy ez már nem neki szólt. – Harry is köszöni. Most szállt le Gemma gépe, úgyhogy hamarosan jövünk mi is.

Niall jelezte a sofőrnek a célállomás módosulását, aztán átpörgette a tweetjeit. Elég sokan gratuláltak a reggeli szerepléséhez, mások viszont még mindig a nemrégiben lezajlott kisebb botránnyal voltak elfoglalva.

*-*

Alig két héttel Niall interjúja előtt született meg Liam és Sophia első gyermeke. Hatalmas volt rajtuk a nyomás, a média ugyanis már évek óta azon csámcsogott, hogy a nő meddő, így sosem lehet saját babájuk. Ezek mellett Liamnek sok időt kellett távol töltenie a koncertek miatt, amit mindketten nehezen viseltek. Aztán megtörtént a csoda, és Sophia pocakja nőni kezdett. A hatodik hónap körül jártak, mikor a banda menedzsere bejelentette nekik a hamarosan induló világkörüli turnét. Niall annyira tisztán emlékezett mindenre, mintha tegnap történt volna. Látta a tárgyalóasztalt, a projektornál álló Pault, valamint a mellette ülő srácokat. Még a saját hangja is a fülében csengett, amikor megszólalt:

-          Nem – közölte, mire Paul felvonta a szemöldökét.

-          Hogy?

-          Azt mondtam, nem megyünk turnézni idén.

-          És ezt mégis hogy gondoltad?

-          Ha te magad nem jössz rá, szívesen elmondom. Egyrészt az öt évvel ezelőtt megejtett pihenőnk óta egy percre sem álltunk meg, továbbá Liam apa lesz. Nem fogom megengedni, hogy lemaradjon a lánya első hónapjairól csak azért, mert neked már megint nincs elég pénzed. – Paul úgy nézett ki, mint akit pofon vágtak.

-          Már lassan tíz éve mindent megteszek értetek, és ez a hála?

-          Ha igazán törődnél velünk, fel se vetetted volna a turnét – vélte Harry. A haját ismét rövidebbre vágatta, így a válláig ért. Lányok és nők milliói álmodoztak róla még mindig, annak ellenére, hogy a férfi boldog kapcsolatban élt. – Pontosan tudod, hogy jelenleg egyszerűen nem utazhatunk el hosszabb időre.

-          Tehát megint szünetet akartok? – sóhajtott Paul-

-          Nem lenne rossz – bólintott Louis. – Az új korong még csak most jött ki, és rengeteget kivett belőlünk, hogy tökéletes legyen. Szükségünk van egy kis lazításra a szövegírás után. Az agyam konkrétan kiégett.

A menedzser végül eltette a terveit a következő évre, Liam pedig, miután felrázták hevenyészett álmából, zajos köszöntet mondott a srácoknak. A vihart azonban mégsem a szünet bejelentése kavarta.

*-*

-          Most mondjátok, hogy nem ő a legszebb kislány a világon! – lelkendezett Liam könnyes szemmel, mikor az alvó babákat elszeparáló üvegen keresztül megcsodálták a jövevényt.

-          Kiegyezünk egy döntetlenben? – alkudozott Louis, de a másik meg sem hallotta; szinte az üveghez nyomta az orrát, hogy szemmel tarthassa alvó lányát.

Harry pár perccel később futott be. Mosolyogva megnézte a babát, aztán félrevonta Louis-t és Niallt.

-          Tele van a környék újságírókkal. Megkértem őket, hogy egy darabig még ne zaklassák a családot, de nem hiszem, hogy hallgatnak rám.

-          Fel kellene hívni Pault, hogy tegyen valamit – javasolta Niall töprengve, de mielőtt bármit tehettek volna, visítozásra és ordibálásra lettek figyelmesek a folyosó másik vége felől. – Mi ez?

-          Talán újabb híresség tűnt fel – válaszolta Louis, miközben Liam is csatlakozott hozzájuk. – Az őrök nem mozdultak el a helyükről?

-          Nem – felelte Harry.

-          Liam? – csoszogott ki Sophia az egyik szobából.

-          Bébi, miért keltél fel?!

-          Valami folyik odalent.

-          Hol? – kapta oda a fejét Liam. – De hát egyszer már elfolyt a magzatvíz, nem?

-          Nem nálam lent, hanem a kórház előtt. Feltűnt egy újabb kocsi.

-          És?

-          Nagy, fekete, és sötétített az üvege. – Liam ideges pillantást vetett a barátaira, majd visszatámogatta a feleségét az ágyba.

-          Ez most már kezd érdekes lenni – fonta karba a kezét Louis, aztán hirtelen mindannyian a kinyíló ajtóra néztek. – Hát ez meg mi a francot keres itt?!

Harry azonnal átkarolta a másik derekát, mielőtt mást is csinálhatott volna a káromkodáson kívül.

Zayn Malik úgy sétált feléjük, mint aki nagyon is tudatában van annak, hogy nem látják szívesen. A

kezében egy csokor virágot, egy doboz csokit, és egy plüssmacit szorongatott. Niall a maga részéről megállapította, hogy Zayn még jobban fest, mint öt éve, amin sokat dobott a tény, hogy normális frizurát csináltatott magának.

  -          Sziasztok. – A férfi köszöntését némi csend követte, aztán Niall megemberelte magát, és a kezét nyújtotta, amit Zayn hálás pillantással fogadott.

  -          Gondolom, miattad volt ez a nagy felfordulás.

-          Igen, és sajnálom. Pedig reménykedtem, hogy meg sem ismernek.

-          Te még mindig Zayn Malik vagy – mosolygott Niall, de hamar abbahagyta, mikor a szeme sarkából meglátta Louis feszült vonásait.

A helyzet szerencsére nem mérgesedett el, ugyanis visszatért Liam. Kedvesen, ugyanakkor kicsit visszafogottan fogadta Zayn gratulációját és ajándékait, de nyomban megenyhült, amikor a férfi a babáról érdeklődött.

Mentségére legyen szólva, Louis egész estig türtőztette magát, habár ennek érdekében szinte félóránként járt ki cigizni.

-          Na, jó – szusszantott, amint Sophia elaludt, ők pedig újra a folyosóra lettek száműzve. – Mit akarsz itt? És nagyon kérlek, de kamuzz a szemembe! Most itt vagy, de nekem nem rémlik, hogy hozzánk is eljöttél volna a lányunk miatt!

-          Sajnálom – kezdte Zayn. – Úgy gondoltam, nem akartok látni…

-          Jól gondoltad!

-          Boo – csitította Harry.

-          Hagyd csak, igaza van. – A férfi mélyet sóhajtott. – Nem tudtam ott lenni, de küldtem lapot.

-          Aminek örültünk – állította Harry.

-          A legjobb barátom voltál – motyogta Louis. – Szerettem volna, ha életem egyik legfontosabb pillanatában mellettem vagy, de még csak fel sem hívtál. – Zayn szemébe könny szökött.

-          Elhiheted, hogy semmi mást nem akartam jobban, mint veletek ünnepelni. De otthon kellett maradnom, hogy ápoljam a haldokló feleségem.

*-*

-          Megérkeztünk, Mr. Horan – közölte a sofőr, így a férfi felfüggesztette a töprengést, és kiszállt.

A Tomlinson – Styles rezidencia biztonsági rendszerét a Fehér Ház is megirigyelte volna. Hiába volt gyakori vendég, Niallnek is át kellett esnie a beléptetési procedúrán. Maga a ház nem volt túl nagy, a kert viszont lenyűgözően messzire nyúlt. Louis nem titkolt szándéka az volt, hogy a vendégül látott gyerekek ne odabent tespedjenek, hanem élvezzék a szabad levegőt.

Niall végül a halban találta magát.

-          Hahó!

-          Idefenn vagyunk! – hallotta meg Lottie hangját. A férfi felszaladt a lépcsőn, majd a gyerekszobába belépve megpillantotta a nőt és a kislányt, ahogy egy miniatűr asztal mellett ültek és teáztak. – Oda nézz, Katie, megérkezett a szőke herceg!

-          Állok a rendelkezésükre, hölgyeim! – hajolt meg Niall, aztán könnyedén a karjába kapta a felé száguldó kislányt. – Buli van, és engem nem is hívtatok?

-          Láttunk a tévében – közölte Katie.

-          És, hogy festettem?

-          Tudsz festeni? – pislogott a kislány.

-          Ez egy kifejezés. Azt jelenti, milyen voltam? Hogy néztem ki? Nem csináltam hülyét magamból?

-          Szerintem szuper voltál – felelte. – Még Marynek is tetszett. Hallottam, amikor azt mondta Lottie-nak, hogy szexi vagy.

-          Na, jól van – pattant fel Lottie. – Nekem tényleg rohannom kell. Kösz, hogy leváltottál.

-          Nincs mit. – A nő mindkettejüket megpuszilta, majd már ott sem volt. – Nos, úgy látom, rengeteg édességet elfogyasztott a kis hölgy.

-          Annyira nem sokat – védekezett az érintett.

-          Nincs mese, ezt le kell dolgoznunk. – Niall otthonosan a ruhásszekrényhez lépett, majd kiemelt onnan egy tütüt.

-          Szuper – ugrált Katie mosolyogva. – Most tanultunk egy új koreográfiát, de apuéknak egy szót se. – Niall nevetve bólintott.

*-*

-          Higgye el, ez bárkivel megeshet. Ezek a mai gyerekek már úgy vannak programozva, hogy a kisebb eséseket fel sem veszik.

-          Biztos benne?

-          Teljesen. – Az orvos leguggolt. – Bár, talán a teljes gyógyulás érdekében egy nyalókát mindenképpen el kell fogadnia. – Katie elvigyorodott, Niall szívéről pedig végre legördült a mázsás súly.

-          Kösz, doki.

-          Nincs mit. Aztán csak óvatosan.

Katie ellenvetés nélkül tűrte, hogy Niall kinavigálja a vizsgálóból; úgy tűnt, teljes figyelmét lekötötte a nyalóka kicsomagolása, Niall viszont minden pillanatban attól tartott, hogy valaki felismeri, helyette azonban ő ismert rá valakire, ahogy belesett az egyik kórterembe. Szinte azonnal elkapta a tekintetét és ment tovább, de minden bizonnyal mégsem volt elég gyors.

-          Niall, szia!

-          Szia. – A szőke férfi nem tudott sokáig a másik kipirult arcára nézni. – Nem akartalak zavarni.

-          Nem zavartál, Kay úgyis alszik – mondta, majd mosolyogva hozzátette: - A fiam.

-          Ugye nincs komoly baja?

-          Nagyon gyenge az immunrendszere, így már bérelt szobánk van a kórházban – felelte, majd pillantása a Niall kezét szorongató Katie-re esett. – Szia, hercegnő!

-          Szia – viszonozta a kislány, akinek látszólag nem volt ellenére a megszólítás. – Te keresztapu barátja vagy?

-          Kollégák voltunk – vágott közbe gyorsan Niall. – Zayn, ő itt Katie Tomlinson-Styles.

-          Nahát, nem gondoltam, hogy ilyen nagy – vallotta be a férfi. – Örülök, hogy megismerhetlek.

-          Aha – bólintott a kislány, aztán újra a szájába vette a nyalókát.

-          Mennünk kell. Jobbulást a fiadnak.

-          Kösz. Majd még biztos összefutunk – intett Zayn, bár Niall úgy érezte, ebben ő maga sem hisz igazán.

Niall és Katie megegyezett abban, hogy Harry és Louis sokkal boldogabb lesz, ha nem tud a kis balesetről, így azt mondták nekik, hogy sétálni mentek.

-          Bocs, hogy így elmaradtunk, de haza kellett vinnünk Gemmát – magyarázta Harry. A dolgos hétköznapra való tekintettel a haját összefogta, és egy hagyományos farmer-póló összeállítást viselt.

-          Semmi gond, jól elvoltunk – állította Niall, bár azért szeretett volna már hazamenni.

-          Nem maradsz vacsorára? – bukkant fel Louis és Katie a fürdőszoba felől, ahol kezet mostak.

-          Kösz, majd talán máskor. – A kislány mosolyogva megállt mellette.

-          Szerintem egyedül akar lenni, hogy gondolkodhasson.

-          Mégis min? – érdeklődött Harry.

-          Valakin. – Erre aztán mind a két apuka felkapta a fejét. Sőt, még Niall is. Pontosan tudta, mire céloz a kislány, és nagyon megijedt, mert ezek szerint az érzelmei kiültek az arcára a kórházban.

-          Micsoda? – tért magához Louis. – Van valakid?

-          Nincs!

-          Még – tette hozzá Katie. Niall nagyon szerette őt, és próbálta azzal győzködni magát, hogy még kicsi, és nem tudja, mit beszél.

-          Mennem kell!

-          Niall, figyelj – sétált utána Harry. – Tudom, hogy nehezen bízol meg az emberekben, de ha ráakadtál valakire, aki fontos neked, akkor ne szalaszd el.

-          Még nem tudom, fontos-e nekem – motyogta.

-          Hát akkor derítsd ki. – Harry a vállára tette a kezét. – Nagyon boldogok lennénk, ha találnál valakit, aki mellett önmagad tudsz lenni.

-          Kösz, Harry.

-          Nincs mit. A vacsorameghívás pedig ezentúl a párodra is érvényes – kacsintott, Niall pedig elnevette magát.

Hazafelé sétálva alaposan megvizsgálta az érzéseit, a következményeket, és a lehetséges végkimenetelt, aztán fogta a mobilját, és írt egy üzenetet Zayn Maliknak.

Folytatása következik :)