Csipkerózsika

Oké, nem kell messzemenő következtetéseket levonni. Igen, írtam valamit. Hogy értékelhető-e valamennyire, majd Ti eldöntitek! :):)

A főszerepben... mintha nem tudnátok. :)

A végéért, mint általában, nem vállalok felelősséget.

-          Ez egy teljesen vállalható darab.

-          Aha, szerinted.

-          Egy klasszikus, ezt nem tagadhatod.

-          Apa, tudom.

-          Akkor mi a probléma? – Stiles összepréselte a száját.

-          A suli kicsit variált rajta, úgyhogy ez egy merőben más történet lesz, mint amit te ismersz.

-          Most már tényleg kíváncsi vagyok – kacsintott az apja, és felragasztotta a hűtőre az év végi előadásra szóló jegyét. Ameddig már csak egy hónap volt hátra.

Mikor szeptemberben kiosztották a szerepeket, Stiles még azt hitte, jó buli lesz. Végre megcsillogtathatja a tehetségét, és ő kapta a főszerepet, tehát mindenki másnál többet beszélhet. Viszont… viszont az egy dolog, hogy ő volt a hős herceg, aki megmenti szíve hölgyét a sárkánytól, de hogy a szíve hölgye pont ő legyen, na, az már okozott némi gondot.

A legelső próba a következőképpen zajlott: mind berajzottak a tornaterembe, aztán…

-          Na, gyere, adj egy csókot! – És Stiles nemes egyszerűséggel behúzott neki. - Hé, vigyázz az arcomra! A közönség ezt az egyet fogja látni belőlem!

-          Ha rajtam múlna, annyit se látnának – morogta Stiles, de Jackson csak vigyorgott.

-          Ugyan, nem olyan vészes ez. És pontosan tudom, hogy régóta szeretnéd kipróbálni. – És volt pofája rákacsintani.

-          Szerintem kezdjük el – szólt közbe Lydia, aki szintén nem volt elragadtatva a szereposztástól. Mivel ő volt Demóna.

Szerencsére a csókjelenetet még egyszer sem kellett elpróbálniuk, de az a nap is eljön.

És eljött.

-          Azt javaslom, gyakoroljatok kettesben – mondta a rendező, mire Stiles úgy érezte, leöntötték egy vödör jeges vízzel, de ennek semmi köze nem volt az ice challange-hez.

-          De… nem lenne hitelesebb, ha a színpadon történne meg először? – vetette fel reménykedve.

-          Amit mondtam, megmondtam.

-          Minek is mentem bele ebbe? – kérdezte fennhangon a suli folyosóján.

-          Mert szeretnéd, ha elismernének – felelte Scott azonnal. – És hidd el, meg fogod érdemelni.

-          És szerinted mit fognak szólni a szülők ehhez a változathoz? Jackson szülei ki fognak nyírni.

-          Dehogy fognak – állította az érkező Jackson. – Na, akkor hajrá. – Azzal nemes egyszerűséggel a jeephez passzírozta a megdöbbent srácot, és lekapta, ott, mindenki szeme láttára.

A rögtönzött csók nem tartott sokáig. Egyrészt Stiles nyomban megundorodott Jackson tolakodó nyelvétől, másrészt valamilyen oknál fogva a másik srác elhúzódott tőle néhány pillanat múlva.

Nem szabad akaratából, mint kiderült, ugyanis Derek Hale volt olyan kedves, és szétválasztotta őket, Jacksont a földre taszítva.

-          Mi folyik itt? – akarta tudni a farkas.

-          Próba, te állat! – förmedt rá Jackson, majd felpattant. – Te meg minek avatkozol bele?

-          Miféle próba?

-          Csipkerózsika, barom! – dohogott tovább a szőke, aztán rákacsintott Stiles-ra. – Majd folytatjuk. – Úgy tűnt, Derek mondani akar valamit, de Jackson már ott sem volt.

-          Tényleg csak próbáltatok? – érdeklődött a férfi.

-          Ja – bólintott Scott. – Bár erről neked nem szabadna tudnod. Meglepetés lesz!

-          Mégis miféle darab az, ahol Stiles és Jackson csókolózik?

-          Egy párhuzamos univerzum – sóhajtott Stiles. – De ez van.

Később Stiles kelletlenül elismerte magában, hogy sokkal jobban meglepte Derek hirtelen felbukkanása, mint az a csóknak nevezett valami. Viszont nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget, hiszen Derek tettei még mindig követhetetlenek voltak előtte.

A helyzet akkor kezdett még furábbá válni, mikor a következő próbán Jackson megtagadta a rendező kérését a csók megismétlésére vonatkozóan. Nem mintha Stiles annyira lelkesedett volna az ötletért, mégis megkérdezte, mitől változott meg a véleménye.

-          Szarul csókolsz – foglalta össze Jackson.

-          Kötve hiszem.

-          Azt hiszel, amit akarsz. Elég, hogy az előadáson el kell viselnem a kicseszett szádat az enyémen, máskor nem óhajtok találkozni vele.

-          Még szerencse – sóhajtott mélyet Scott. – Ahogy a múltkor Derek kinézett, szerintem képes lett volna kinyírni Jacksont, ha még egyszer rád mászik.

-          Te megfenyegetted Jacksont? – tette föl a kérdést Stiles még aznap este, a Hale család régi házában. Persze nem szabadott volna egyedül kóborolnia arra, de tisztázni szerette volna már ezt a hülye helyzetet.

-          Nem tudom, miről beszélsz – érkezett a gyors és cseppet sem meglepő válasz.

-          Pedig Jackson valamiért már nem akar gyakorolni velem – fonta karba a kezét a srác. – Úgy gondolom, te állsz a dolog mögött.

-          Nem hiába rendőr az apád. A logikád lenyűgöző – gúnyolódott a férfi, mialatt tovább emelgette a súlyzókat. Szerencsére nem volt félmeztelen; Stiles úgy érezte, azt már nem tudná elviselni. – Egyébként meg azzal csókolózol, akivel akarsz. Kivéve őt.

-          Miért?

-          Mert Jackson nem való hozzád. – A srác majdnem felhorkant.

-          Ezt mégis hogy érted? – Derek egy nagy sóhajtással ledobta a padlóra a súlyzót, majd beletörölte izzadt arcát a pólójába. Stiles látta, milyen gyönyörűen hullámzanak a kockák a hasán. És még csak el sem szégyellte magát amiatt, hogy észrevette.

-          Ott leszek az előadáson. Ha addig nem esne le a dolog… majd utána megbeszéljük.

Hát, Stiles ezzel sem lett okosabb, annyi szent.

Az előadás előtti utolsó próbán már jelmezben voltak. A forgatókönyv átírása végett Csipkerózsika nem lány volt, hanem srác, így Jackson szinte ugyan olyan öltözéket viselt, mint Stiles.

-          Büszke vagyok a sulira, hogy bevállalta ezt az újítást – vigyorgott Danny. Ő az egyik tündért alakította a háromból. – Bár annak jobban örültem volna, ha én kapom a főszerepet, elvégre mégis én ismerem testközelből a szerepet, nem?

-          Ezt hamarabb is felvethetted volna – vélte Stiles. – Szívesen cseréltem volna veled.

-          Viccelsz? – rökönyödött meg a másik.

-          Nem, bár most már úgyis mindegy.

Először sikerült az elejétől a végéig elpróbálniuk a darabot úgy, hogy semmit nem rontottak el, bár Jackson ismételten elhúzódott a csók elől, így Stiles a homlokára nyomta a száját.

-          Nem hiszem el, hogy ennyire undorító lennék – puffogott az öltözőben.

-          Nem is vagy az – nyugtatta Scott.

-          Akkor? – Mivel a másik nem reagált, Stiles odafordult felé. – Haver?

-          Figyelj, erre neked kell rájönnöd. Vagy ráébredned – kacsintott rá idegesítően tudálékosan, aztán kicaplatott az ajtón.

Másnap délután nagy volt a sürgés-forgás a suliban. A rendező percenként szívrohamot kapott, mert nem találta a parókákat, vagy meghallotta, hogy valamelyik gyerek elfelejtette a szövegét. Stiles szerint túlságosan ráparázott a dologra; elvégre ez csak egy sulis előadás, nem az opera.

Mikor azonban a függöny mögül kilesett, és meglátta a tömött sorokat, neki is elakadt a lélegzete.

-          Minden oké lesz – veregette meg a vállát Scott.

-          Láttad Dereket?

-          Még nem. De biztos itt lesz.

A főszereplőnek persze nem volt arra ideje, hogy a nézőkkel törődjön, hiszen perceken belül felgördült a függöny, és elkezdődött a korántsem hétköznapi előadás. A srác azért azt pontosan érzékelte, hogy az apja elegáns öltönyben ül az első sorban, Scott anyja mellett.

A többség persze enyhén ledöbbent, mikor Jackson összecsuklott a megszúrt ujja miatt.

-          És a neheze még ezután jön – suttogta Stiles valamelyik random szereplőnek, mielőtt besietett volna a színpadra.

Összességében meg volt elégedve magával, bár vert a szíve rendesen, miközben az alvó Jackson felé közelített. Engedelmesen elmondta a szövegét, aztán egy pillanatra kifelé nézett… és akkor meglátta. Derek az ajtó mellett ácsorgott csupa feketében, mint mindig, Stiles azonban csak a tekintetére figyelt, ami beszédesebb volt mindennél.

Oké, az előadás további részéről egyetlen emléke sem maradt. Már csak arra lett figyelmes, hogy lélekszakadva rohan a suli parkolója felé, hátha ott találja még a kocsit…

-          Remek előadás volt – szólalt meg Derek az autójának támaszkodva.

-          Tetszett? – érdeklődött Stiles lihegve.

-          Mondhatni. Bár az utolsó jelenet…

-          Igen?

-          Nem felelt meg az elvárásaimnak.

-          Mégis miért?

-          Még mindig nem érted? – Stiles elmosolyodott.

-          Tudod, van egy módszer, amivel garantáltan hatni tudsz az emlékeimre. – Derek szemében szórakozott fények táncoltak.

-          Valóban? – kérdezte dorombolva, és közelebb lépett a sráchoz.

-          Naná. – Már csak centik voltak közöttük. – Ettől tutira felébredek.