Subscribe:

Labels

2014. november 28., péntek

Lélekben


Drága rendszeres olvasóm, Cool Girls hozott nekem/nekünk három képet, hogy ne unatkozzam annyira nagyon, és alkossak valamit. Köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával. Most már úgy gondolom, elhamarkodott lépés volt tőle. :):)

Fogadjátok szeretettel! :)



A nap szokatlanul erősen tűzött azon a délelőttön. Bár Derek úgy emlékezett, leengedte a szobában a redőnyöket, most mégis azzal szembesült, hogy a fény akadálytalanul hatol a szemébe. Lassan felült, majd maga elé emelte a karját. Próbálta kitalálni, mennyi ideje lehet még, mielőtt véglegesen ki kell másznia az ágyból. Mennyi is volt az idő, mikor éjszaka felkeltek enni egy keveset? Hajnali kettő?

-         Volt az fél három is – jegyezte meg Stiles.

Derek mélyet sóhajtott, megdörzsölte a mellkasát, aztán elkezdett visszafelé számolni. Három… kettő… egy…
És végszóra mocorgás kezdődött az ablak alá helyezett bölcsőből. Nem sírás, mert azt sosem engedte meg magának; mintha tudta volna, hogy hiszti nélkül is elérheti, amit akar.

A férfi kibújt a könnyű takaró alól, és odalépdelt a bölcsőhöz. Automatikusan mosolyodott el, ahogy az apróságot nézte, aki már hónapok óta a világot jelentette neki. Olyan óvatosan, amit egyesek ki sem néztek volna egy farkasból, magához szorította a kisfiút, aztán kisétált vele a konyhába, hogy addig se legyenek külön, amíg tejet melegít neki.

A ház, melyben laktak, már nem emlékeztetett azokra a helyekre, ahol Derek korábban meghúzta magát. Rendes körülményeket akart teremteni gyermeke felneveléséhez, így volt ott egy nagy konyha, egy tágas és fényes nappali, valamint a fürdőszoba mellett két hálószoba, melyekből jelenleg csak az egyik volt használatban, de tudták, hogy a barátaik bármikor felbukkanhatnak náluk.

Derek fél kézzel töltötte bele a felmelegített tejet a cumisüvegbe, majd elkezdte az etetést.
-         Egyszer hagyhatnád, hogy én csináljam.

Közben fel-alá járkáltak a nappaliban. A férfi sose hitte volna, hogy ilyen természetesen és könnyen megy majd neki a gyereknevelés, de be kellett látnia, hogy a szíve mélyén mindig is egy igazi családra vágyott. Lehunyta a szemét, és belélegezte a baba tiszta illatát. Szerette azt hinni, hogy nincsenek egyedül, hogy bármilyen messze jár is, Stiles még gondol rájuk. Mert az nem lehet, hogy ilyen rövid idő alatt elfelejtette volna őket, ugye?

-         Hát persze, hogy nem – suttogta Stiles, miközben mosolyogva nézve élete szerelmét, és közös kisfiukat. – Mindig veletek leszek. – Aztán felsóhajtott. – Lélekben legalábbis.


Derek hirtelen felnézett, pont arra, amerre a srác állt. Természetesen látott valami furát, egy villanásnyi sziluettet, de egy alfát már szinte semmivel sem lehetett volna meglepni. Kifújta a levegőt, a mosogatóba tette a kiürült üveget, aztán lefeküdt a kanapéra, és a mellkasára helyezte a szuszogó csecsemőt. Ha lehunyta a szemét, képzelhette azt, hogy Stiles ott van velük, és őket nézi a kanapé másik oldaláról. De hát pontosan így is volt. Stiles a halála után inkább a földön maradt, vállalva annak a kockázatát, hogy még sok-sok évig nem léphet majd tovább. De nem érdekelte semmi; csak látni akarta, ahogy a fia felnő, és ahogy Derek megöregszik. Azután odaát úgyis találkoznak mindannyian.

5 megjegyzés :

Lexa Smith írta...

Nem,nem volt elhamarkodott a bizalom! :) Ez valami...hát nem is tudom,nincsenek szavak! Megható kis történet volt,bekönnyeztem! NAGYON köszönöm,hogy megírtad nekem! Nem is tudom hogy háláljam meg! :')
xxCoolGirls

Valerin írta...

A soraiddal máris megháláltad. :):) Eredetileg nem akartam szomorkás történetet írni, de úgy gondoltam, a többi verzió olyan snassz lenne. Remélem, tényleg tetszett. :):)

Lexa Smith írta...

Még szép,hogy tetszett! Ne is merj kételkedni,mert csodálatosan írsz! ;)
xxCoolGirls :*

Loraa *-* írta...

Oké, Valerin, te megölsz.
Hihetetlen, hogy itt talállak.
Az összes történetedet olvastam Merengőn, ugyanazokat a párosokat szeretem, mint te, de, hogy egyszer egy Larry blogról akadjak rád! Sose gondoltam. Ott is ismerhetsz Merengőn, nagyon sokszor írtam neked, bár nem ilyen névvel. Nagyon boldog vagyok, hogy még sosem olvasott Sterek, Johnlock és Nagron vár itt rám! :)
Nagyon meglepődtem, mikor itt megtaláltalak, de örülök, hogy egy régi, kedves ismerőst itt találok :)

Valerin írta...

Drága Loraa! Nagyon boldog vagyok, hogy egy hűséges olvasóm itt is megtalált, szívből üdvözöllek! Nagyon örülök neked, és remélem, találsz itt olyan történeteket, amik kedvedre valóak lesznek. Valamint... készülök egy történettel az olyan ínyencek számára, mint amilyen Te is vagy. ;) Addig is köszönöm, és kellemes olvasást. :)

Megjegyzés küldése