Subscribe:

2013. szeptember 12., csütörtök

Sterek egypercesek


Van pár darab, felteszem őket egyben.
Amúgy ez egy baromi jó kép.




Az ajtó



Stiles Stilinski sokkal hamarabb ébredt, mint azt eredetileg tervezte, ez pedig minden bizonnyal Scott McCall hibája volt.

-         Még csak fél nyolc – nyögte a srác. – Mit akarsz tőlem ilyen korán? Szombaton?
-         Allison – felelte Scott egyszerűen, mire Stiles azonnal öltözni kezdett.
-         Mi van már megint?
-         Azt ne mondd, hogy neked nem tűnt fel!
-         Miiiii? – ásított nagyot Stiles.
-         Haver! – ragadta meg a vállait Scott. – Szeretem Allisont, és azért tartottam magam távol tőle, mert azt reméltem, látja majd, milyen megfontolt és komoly vagyok.
-         Ja – bólintott Stiles, s próbált fókuszálni. – Az oké, hogy szereted, de te is megpróbálhatnád valaki mással. – A srác hátrált egy lépést, mikor Scott szeme vörösbe váltott egy pillanatra. – Oké, nincs gáz, megértem.
-         Átérzed – javította ki Scott.
-         Mi?
-         Úgy szereted Lydiát, ahogy én Allisont. Vagy nem? – vonta össze a szemöldökét.
-         Öö, asszem sosem mondtam, hogy szeretem Lydiát.
-         Egyértelmű volt. – Scott hirtelen beleszimatolt a levegőbe. – Mit festettél mostanában? – Mielőtt Stiles kiagyalhatott volna egy hihető hazugságot, barátja elsétált mellette. – Mi lett az ajtóval?

Stiles megvakarta a fejét, beletúrt a hajába, sóhajtott, aztán kibökte:
-         Bevertem.
-         Mi van? – kerekedett el Scott szeme.
-         Bevertem. Nincs bokszzsákom, de nekem is le kell vezetnem valahol a feszkót, nem?
-         Persze, hogyne – emelte fel a kezét Scott. – Semmit nem mondtam.
-         De gondoltad.
-         Én nem is…
-         Keményen szeretem, oké? Helyes – tette hozzá mormolva, miután Scott hanyatt-homlok elmenekült. Aztán a srácot előre taszították, s csak az újrafestett ajtó tudta megállítani.

Stiles mélyet szusszantott, mikor megjelent a látóterében egy hosszú és vastag körmökkel ellátott kéz, aztán Derek mély hangja hatolt a fülébe.
-         Szóval, keményen szereted?


Kék

Ritka esetek egyike esett meg péntek délután: Stiles és Derek egyedül maradt a loftban. A srácot elvileg Scott hívta oda, de ő persze sehol nem volt, a farkas meg ugye ott lakott.

-         Megvárod? – kérdezte a férfi a szokásos modorban.
-         Ja. Ha nem zavarok.
-         Engem aztán nem – hangzott a válasz.

A következő tíz perc csendben telt, s Derek őszintén meglepődött, hogy Stiles ilyen sokáig kibírta.
-         Szóval – kezdte a srác. – Mizu?
-         Tudod, nekem megfelelt a csend.
-         Folyton kussban vagy, nem unod még?
-         Nem. – Derek hallotta, hogy Stiles nagyot sóhajt. Ahogy a férfi ránézett, a srác összekulcsolt kézzel ült, s a cipőjét bámulta. – Kérdezni akarsz valamit?
-         Most az egyszer minden világos, kösz. De ha meghallgatsz, akkor elmesélek valamit.
-         Miből gondolod, hogy érdekel?
-         Tudom, hogy nem érdekel, de ha nem mondom el valakinek, idegbajt fogok kapni. És ebben most nem volt benne a szokásos szarkazmusom.
-         Mondjad – dőlt hátra Derek a széken, karját összefonta a mellkasán.

Húsz perccel később a farkas már az ablaknál állt, s próbálta feldolgozni, hogy Stiles azt hiszi, miatta halt meg az anyja.
-         Ez hülyeség – foglalta össze a véleményét.
-         Aha, az.
-         Az én esetem teljesen más – sétált közelebb hozzá Derek.
-         Az a lány nem azért halt meg, mert szörnyeteg vagy – nézett fel rá Stiles. – Próbáltad megmenten, de nem sikerült. Ha nem fogadod el, hogy néhány ártatlan embernek is meg kell halnia, akkor felemészt a bűntudat.
-         Te mióta vagy ilyen bölcs?
-         Mióta meghalt egy lány, akit kedveltem – felelte Stiles komoran. Jól ismert harsánysága most sehol nem volt.
-         Mit akarsz, mit tegyek?
-         Ne zárkózz be. – Stiles felállt, s közelebb lépett a férfihoz. Már majdnem egy magasak voltak. – Tudom, miért lett kék a szemed. És nem kell szégyellned. – Leheletfinoman megérintette a szájával Derekét. – Nem vagyok a barátod, sem a szeretőd, még csak a családod tagja sem. – Hátrébb lépett. – Csak egy srác, aki megérti, mit érzel.





Két perc



-         Tetoválás.
-         Az.
-         Honnan szedte ezt?
-         Passz. – Csend. – Neked is van.
-         Ja. – Csend.
-         Kipihented magad? – kérdezte Stiles.
-         Megpróbáltam.
-         Hiányoztál. Scottnak – tette hozzá hamar. – Durván beindult a nyáron. Allison teljesen kicsinálta.
-         Ühüm – bólintott Derek, s összefonta izmos karját a mellkasán. – Te hogy vagy?
-         Pazarul.
-         Megnőtt a hajad.
-         Ja.
-         Jól áll.
-         Kösz. Akkor most egy darabig itt maradsz?
-         Úgy tervezem.
-         Jól teszed. Mikor tér magához? – bökött az ájult Scott felé.
-         Még egy perc. Ennyi időnk van.
-         Mire?
-         Beszélgetni. – Stiles pislogott. – Szeretném, ha jobban vigyáznál magadra.
-         Mert?
-         Amit eddig tapasztaltál, az semmi ahhoz képest, ami ezután következik.
-         A-ha – bólintott a srác. – Esetleg mondanál valami konkrétumot? – Derek összepréselte a száját, s szusszantott.
-         Csak… figyelj oda, oké?
-         Persze, mert nekem azonnal meg kell tennem, amit mondasz, ugye?
-         Így van. – Stiles ledöbbent.
-         Mégis mi a francért lenne ez így?
-         Mert az enyém vagy.

Derek arckifejezése mit sem változott, ahogy ezt kimondta, s abban a pillanatban Scott megmoccant. Stiles is karba fonta a kezét, aztán meg zsebre dugta, hogy lenyugodjon.
-         Megmaradt – mosolygott Scott boldogan. – Meddig voltam kiütve?
-         Két percig.
-         Történt valami?
-         Semmi – felelte Stiles. – Az égvilágon semmi.


Miguel



Stiles többé-kevésbé fáradtan öltözött át a lacrosse edzést követően, mert hát nem sok dolga volt. Még mindig a kispadon ült, s nem tűnt úgy, hogy ez egyhamar megváltozik. Éppen azt magyarázta a barátjának, hogy mit tervez a telihold idejére, de Scott nem figyelt rá. Azt bizonygatta, hogy teljesen jól van, és nem lesz szükség kikötözésre. Stiles ebben természetesen erősen kételkedett, s szándékában állt bevetni a szekrényében rejtőző, több méteres láncot, mert el akarta kerülni a múltkori balesetet.

-         Figyelj, én csak segíteni akarok.
-         Tudom, de hidd el, hogy jól leszek. Jól vagyok. Több mint jól.
-         Igen, de…
-         Miguel! – kiáltotta el magát Danny, mire mindenki arra kapta a fejét, amerre ő nézett. Stiles kikerekedett szemmel ismerte fel a tőle csak pár centire álló Dereket. Mi a fenét keres ez itt? – Jöttél, hogy felvedd Stiles-t?
-         Mi…? – értetlenkedett a farkas is.
-         Miguel??? – kérdezett közbe Scott, természetesen a legrosszabb pillanatban. Stiles nagyon szeretet volna láthatatlan lenni, s ezt az érzést csak erősítette Danny következő mondata.
-         Tudtam én, hogy nem az unokatesód – mosolygott a srácra, s a vállára dobta a táskáját. – Gratulálok a dögös barátodhoz!

Scott tátott szájjal bámult utána, aztán legjobb barátjához fordult. Stiles kényelmetlenül nyelt egyet, s próbált nem tudomást venni az őt vizslató tömegről. Derek persze nem zavartatta magát, mindenkinek merészen a szemébe nézett, s meg sem kísérelte elmagyarázni a helyzetet, vagy azt, hogy mit keres ott. Végül, mikor a csend már kezdett kínossá válni, berobbant az öltözőbe az edző.
-         Mi folyik itt? – nézett körbe csípőre vágott kézzel. – Stilinski, mit csinált már megint?
-         Semmit! – védekezett a srác reflexből.
-         Aha. Nos, a szekrényében egy lánc lapul, és itt áll maga mellett a dögös barátja. Nagyon remélem, hogy ennyi volt, és nem kell pár hónap múlva egy XXL-es óvszert a kezébe nyomnom! Most pedig, tűnés innen, másnak is szüksége van az öltőzőre!

Stiles megsemmisülten lépkedett a folyosón. Scott már sikeresen megemésztette a dolgot, mivel megtudta, hogy Danny miért is gondolja Stiles unokatestvérének Dereket.
-         Minek is jöttél? – fordult az Alfához a suli előtt.
-         Igazából Stiles-hoz jöttem – felelte Derek könnyedén. – Szükségem lenne a láncra. – A srác arca elfelhősödött, a férfi meg elvigyorodott.
-         Hogyne – bólintott végül. – Amit csak akarsz, drágám. – Elindult a kocsijához. – Igaz is, emlékszel még arra a szótárra, amit nálam lapozgattál?
-         Igen – válaszolta Derek felvont szemöldökkel. – Miért? – Stiles vigyorgott.
-         Ha még egyszer ilyet csinálsz, azzal verem be a képed. Miguel.


Egy vékony vonal



-         Ez elég durva – motyogta Stiles, s Cora osztotta a véleményét. – Nem csak Kate csinálta ki, hanem az is, hogy meg kellett ölnie a… - Megcsóválta a fejét.
Peter nem látszott túl megviseltnek, de hát ő csak ritkán mutatta ki az érzelmeit. Stiles még a dzsipben ülve is Dereken törte a fejét. Már az is elég csapás lehetett, hogy fiatalon elvesztette a barátnőjét, aztán még az a vadászribanc is átverte.

A következő napokban megpróbált beszélni erről a farkassal, de érezte, hogy várt kapukat dönget. Derek folyton beszólt neki, vagy odavágta a falhoz, amit a srác egyre inkább unta
-         Muszáj ezt csinálnunk? – kérdezte Stiles egyik este. A loftban voltak, s épp a végére értek egy vitának, ami a körül forgott, hogy Stiles-t miért érdekli ennyire Derek helyzete.
-         Egyáltalán nem. Amint eltűnsz, rendben leszünk.
-         Igazából tényleg nem kellene, hogy érdekeljen – pattant fel a srác. – De mégis segíteni akarok, szóval nyeld le.
-         Nem. Fogom. Lenyelni. – Stiles karba fonta a kezét.
-         Kezdek hinni abban, amit Peter mondott.
-         Mit mondott? – vakkantotta Derek.
-         Hogy gyűlölet és szeretet között vékony a határvonal. – A farkas összepréselte a száját. – Az a lány is utált téged, nem?
-         Nincs jogod ahhoz, hogy ilyeneket mondj, vagy róla beszélj!
-         Neked viszont jogod van ahhoz, hogy a falhoz vágj?

Derek kibámult az ablakon a sötétségbe, majd gúnyosan vigyorogva visszafordult a srác felé.
-         Magadra gondoltál, mi?
-         Mi? Mikor? – hökkent meg Stiles.
-         Ez a szeretet-gyűlölet duma rád vonatkozik? – lépett közelebb a fiúhoz. – Utáltál, nem igaz? De most már nem? – Még közelebb lépett. – Hm?
-         Miről zagyválsz? – huppant le a székre, de ezzel csak azt érte el, hogy Derek közrefogta a karjával. – Elmész te a francba!
-         Ühüm, de viszlek magammal. – A férfi ellenállhatatlanul elvigyorodott. – Mit is mondtál arról a vékony vonalról?
-         Nem tudom, miről beszélsz.
-         Sejtettem.


Probléma?



Stiles Stilinski dolgozott. Ritkán volt ilyesmire példa, de túl kellett tennie magát a tényen, hogy az egyik legrégebbi ismerőse nagy valószínűséggel meghalt. Ha poénosra akarta volna venni a figurát, azt mondta volna, hogy a lány inkább eltűnt, mintsem, hogy lefeküdjön vele. De a srác ezt egy cseppet sem tartotta viccesnek, s hogy elterelje a gondolatait, teljes erőbedobással segített a falkának.
Éppen azt magyarázta a loftban Scottnak és Dereknek – meg Peternek -, hogyan juthatnának be a használaton kívüli bankba, ahol elvileg Boyd és Erica raboskodott.
Azt már tisztázták, hogy Derek be kívánja ütni a falat, és nem, Stiles nem mehet velük. Ez utóbbit Scott is támogatta.

-         Nem kellene egyedül mászkálnod – mondta barátjának.
-         Mert? Szerinted kellenék az Alfáknak? – tudakolta Stiles csevegve, mire Derek alig hallhatóan felmordult.
-         Nem nekik – kezdte Scott. – De… valaki elrabolt két szüzet, és… hát, aggódom érted.
-         Nagyon kösz – fintorodott el Stiles. – De megoldottam.
-         Mi? Mit? – Mivel a srác nem válaszolt, Scottnak kezdett leesni a tantusz. – Meg… megoldottad? Mégis mikor?
-         A nyáron.
-         És kivel? Egyéjszakás kaland volt, vagy… csak nem Ly… - Derek ezen a ponton erőteljesen közbeköhintett, mire Stiles egyszerűen felé intett a kezével. – Azt… akarod mondani, hogy… - Scott arcán a döbbenetet és a csodálkozást felváltotta a hitetlenség. – Ti…
-         Mmm – mormolta az Alfa, s próbált elfojtani egy mosolyt. – Igen.
-         Oh!
-         Nem kell aggódnod Stiles miatt.
-         Jó.
-         Mondd csak, Scott – kezdte Derek, s félrebiccentette a fejét. – Probléma?


A Nő



-         Derek?
-         Mi van?
-         Tényleg az egyik tanárunkkal kavarsz? – Pár pillanatig csend volt.
-         Igen.
-         Remélem, nem Mr. Harris az. – Stiles próbált könnyed hangot megütni, de ez csak nehezen sikerült neki. Mert hát azt hitte… azt remélte, hogy…
-         Ez gondot jelent neked? – érdeklődött Derek teljesen fagyosan, ami azt jelentette, hogy egyáltalán nem érdekli a válasz.
-         Ja, nem, csak meglepett. És… elmondtad neki? – A farkas hallgatott. – Csak ne gyere azzal, hogy nem az én dolgom.
-         Pedig így van – fordult Derek az ablak felé. Érezte, hogy Cora és Peter a közelben van, de a húga elég tapintatos volt ahhoz, hogy ne rontson rájuk.
-         Mit reagált rá? – kérdezett tovább Stiles. Úgy érezte, ezt a dolgot nem kellene annyiban hagynia.
-         Beteg voltam, és meggyógyított. Ez nekem elég. – A srác átkarolta magát, szíve hevesen lüktetett. El tudta képzelni, miféle gyógymódot alkalmaztak.
-         Emlékszel, Allison hogy reagált? És Mrs. McCall?- Mivel nem kapott választ, folytatta: – Alig tudták felfogni. Sikoltoztak, ledöbbentek, és napokig nem beszéltek Scottal. – Szüntet tartott. – A tanárnő hogy reagált?
-         Muszáj mindenbe beleütnöd az orrod? – gurult be Derek, s egészen közel lépett Stiles-hoz. – Nincs jobb dolgod?
-         Meg fogom védeni a családomat.
-         A falka nem a családod! Nem tartozol hozzá, és máig nem értem, miért is érdekel mindez téged!

Stiles komoran a farkas szemébe nézett.
-         A legjobb barátom farkas. Engem is majdnem megharaptak, továbbá többször majdnem megöltek. Többet segítettem már nektek, mint némely farkas, valamint emlékeztetnélek rá, hogy én jöttem rá arra, hogy a gyilkosságok rituálisak! Ezért érdekel! – Az ajtó felé indult. – Legyél boldog a nőddel, de egy valamit jegyezz meg. – Derek mellkasában bennrekedt a levegő, még sosem látta Stiles-t ilyen komolynak és… szenvedélyesnek. – Ha baja esik miatta valaki olyannak, akit szeretek, levadászom. De nyugodj meg, ebbe a kategóriába te nem tartozol bele.


A srác távozása után Derek végigdőlt az ágyán, s arra gondolt, milyen ironikus, hogy megint közéjük állt az örök zavaró tényező: a Nő.

4 megjegyzés :

Becca írta...

Jaj de jó végre új magyar Sterek ficeket találni! :3 Mindegyiket imádtam, de a legjobban a Kék, az Egy vékony vonal és a Probléma? tetszett.

Valerin írta...

Szia! Örülök, hogy tetszenek. Fura, én azokat éreztem a leggyengébbnek, amiket felsoroltál, de ezek szerint nem sikerültek annyira rosszul.:) Köszönöm, hogy írtál.:)

Menta Szirup írta...

nagyon szép ez a felosztás, a képek is iszonyat ütősek :3
a sorok egyszerűen olvastatják magukat. a stílusa és a hangulata is nagyon tetszett, főleg a karakterek. annyira könnyedén elkapod őket az írásaidban :}
ha ki kéne emelnem akkor az Ajtó, a Probléma? és a Kék volt a kedvencem, de huhh... nem igazán tudok választani. tényleg nagyon megnyertél vele.
köszönöm hogy olvashattam ♥

Valerin írta...

Szia.:) Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszett. Hosszabb történetet sajnos most nincs időm írni velük, csak ezekre futja, de remélem, tényleg tetszett!:)

Megjegyzés küldése