Subscribe:

Labels

2013. július 26., péntek

Bocsáss meg! ?/1


(a címért nem vállalok felelősséget)

Nos, tehát, Suits történet; főszerepben természetesen Harvey és Mike.
Spoiler a harmadik évad első részére (S03E01).
Néhány dolgot azért megváltoztattam.
Lehet, hogy OOC, de remélem, mégsem.




-         Mi nem volt világos abból, hogy hagyj békén?
-         Visszaadtam az irodát.
-         Gratulálok. Bebizonyítottad, hogy hülyébb vagy, mint gondoltam. Nem csak a bizalmamat játszottad el, hanem az irodát is.

Mike futó pillantást vetett az odakint ülő Donna felé, de a nő csak a fejét rázta; nem tudott neki segíteni.

-         Mivel tudnám bebizonyítani, hogy…
-         Azzal, hogy tiszteletben tartod a kérésemet.
-         Pontosan tudod, hogy kitartó vagyok – vigyorgott Mike, de Harvey csak egy hűvös tekintettel jutalmazta. – Vissza kell venned magad mellé. – Az idősebb férfi hátradőlt, s az ölébe ejtette a kezeit.
-         Miért is kellene ezt megtennem?
-         Mert a te alkalmazottad vagyok. – Habozva folytatta: - És… mert szeretnék megint veled dolgozni.
-         Velem? – vonta fel a szemöldökét Harvey.
-         Melletted.
-         Velem?
-         Alattad.
-         Érdekes megfogalmazás, de helytálló – nyugtázta a férfi.
-         Akkor visszaveszel? – reménykedett Mike.
-         Lássuk csak. Nem – s visszatért a papírjaihoz. Mike összepréselte a száját, majd az asztalra támaszkodott. Mikor Harvey érdeklődve felnézett, majdnem állon vágta.

-         Valld be, hogy már rég nem haragszol rám, csak jól esik valaki máson levezetni a feszültséget.
-         Elárultál – sziszegte Harvey.
-         Bocsánatot kértem. Te hányszor hibáztál már? Meg sem tudod számolni, igaz? És hányszor kértél bocsánatot? Hadd tippeljek! Egyszer sem.
-         Most nem az én tetteimről van szó – vágott vissza a másik, s felállt. Mike úgy vette észre, kényelmetlen volt neki ilyen közel lenni hozzá. – Kezdjük azzal, hogy mióta felvettelek, falazok neked. Szerinted ez nekem olyan könnyű volt?
-         Nap mint nap az állásoddal játszol, mikor Jessica háta mögött alkudozol az ügyfelekkel – mutatott rá Mike.
-         Az az én döntésem – mondta Harvey. Zsebre dugott kézzel állt az ablak előtt, s kifelé bámult. Mike önkéntelenül elmosolyodott, ha arra gondolt, hányszor csinálták már ezt korábban. Mintha a város látványa megnyugtatta volna őket. – Most azonban valaki más miatt hazudtam.
-         Akkor mondj el mindent – vont vállat Mike, bár csak félig gondolta komolyan. – Jessicának is megmondtam, hogy nem tudok itt dolgozni, ha haragszol rám.
-         Ezt mondtad neki? – Harvey-t mintha mulattatta volna a dolog. – Miért dolgoznál inkább velem ahelyett, hogy saját irodád legyen? – Mike közelebb lépett hozzá; már-már megsértette a személyes terét, de hát eddig is ezt csinálták.
-         Mert te voltál az, aki a zűrjeim ellenére bizalmat szavazott nekem. Segítettél, amikor Trevor bajba került, pedig azt mondtad, koptassam le. És még a kiskutyás hasonlatot is elmondtad.
-         Elmondtam – bólintott rá Harvey -, ami azt jelenti, hogy nem kell örökké alattam dolgoznod. – Mike már majdnem kibökte, hogy nagyon szívesen volt azon a helyen.
-         Nem vagyok még olyan jó, hogy saját irodám legyen. Szerintem majd csak évek múlva érek el arra a szintre.

Harvey sóhajtott, majd kigombolta az öltönyét, s leült a fotelba. Mike mellette várakozott, egyre türelmetlenebbül.
-         Mondanál valamit? – kérdezte végül.
-         Nem rúghatlak ki, mert Jessica nem engedi – kezdte lassan -, de akkor sem dolgozhatsz már sokáig mellettem.
-         Alattad – pontosított Mike mosolyogva, de Harvey türelmetlenül leintette. – El akarsz menni?
-         Igen. – A srácban bennrekedt a levegő.
-         Miért?
-         Nem tartozom neked magyarázattal. – Mivel Mike csak hallgatott, Harvey végül folytatta: - Megelégeltem, hogy Jessica folyton hátba támad. Igen, lényegében én is ezt teszem, de az ügyfelekkel. Ő viszont kirúgta Donnát, rávett téged, hogy árulj el, belemet a fúzióba, és el akarta velem hitetni, hogy az ő közbenjárására kaptam meg az új ügyfelemet. Ami rohadtul nem igaz, mivel Edward ragaszkodott hozzá.

Csend lett, s ezalatt Mike megpróbálta elképzelni az irodát Harvey nélkül. Nem jutott semmire.
-         Mi a terved? – kérdezte végül.
-         Semmi közöd hozzá – hangzott a válasz.
-         Harvey, nem zárhatsz ki!
-         Miért ne tehetném? – nézett rá a férfi. – Te azon az estén világosan a tudtomra adtad, kit választasz. Több szempontból is. – Azzal Harvey méltóságteljesen kivonult az irodából.

-         Hogy ment? – tudakolta Donna puszta formalitásból.
-         Kebelbarátok lettünk. Nem úgy látszott? – tárta szét a karját Mike. – Van valamilyen ügy számomra?
-         Pro bono? – bukkant fel a semmiből Louis.
-         Jöhet – vette át a mappát a srác.
-         Ilyen egyszerűen? – hunyorgott a férfi.
-         Harvey-val ellentétben én szeretem a pro bono ügyeket.
-         Azért szólj, ha elakadsz – kiáltott még utána Louis.

Ahogy a folyosón elhaladva olvasgatta az aktát, majdnem összeütközött Rachellel. A lány közelsége mindig mély hatást gyakorolt rá, most azonban megszólalt a fejében Harvey hangja: Te azon az estén világosan a tudtomra adtad, hogy kit választasz. Több szempontból is.
A férfi Rachelre célzott volna? Honnan tudott egyáltalán a dologról? Donna.

-         Visszautasítottad az irodát? – kérdezte a lány.
-         Igen. – Majd hozzátette: - Harvey miatt. – Rachel elszontyolodott.
-         Vagy úgy.
-         Addig próbálkozom, amíg meg nem bocsát.
-         És velünk mi lesz? – Mike lehajtotta a fejét. – Megint átvertél, igaz? És én bedőltem.
-         Fontos vagy nekem, Rachel – mondta a srác őszintén. – De Harvey nem ezt érdemli tőlem. – A lány összefonta a karját a melle alatt, s dacosan a szemébe nézett.
-         Ez most végleges, Mike. Adni akartam magunknak egy esélyt a hazugságod ellenére is, de ha most nemet mondasz, engem soha többé ne keress.
Egy újabb ultimátum, gondolta a srác keserűen, de meglepő módon most pontosan tudta, mit válaszoljon.

Öt perc múlva már az irattárban volt, és az ügyét tanulmányozta. Meglepően könnyűnek érezte magát, s rájött, hogy talán el is szállna, ha végre az egész cég tisztában lenne a hátterével. De nem akarta még jobban megbolygatni a dolgokat, és ha Harvey elmegy, ő úgyis vele tart. Ezt valahogy egészen természetesnek vette.


Mike arra áldozta a napját, hogy felkereste a per résztvevőit. Egy középkorú hölgy perelte be a volt munkahelyét diszkrimináció miatt. A nő biztos volt benne, hogy azért bocsátották el, mert 30 évesen túl idősnek bizonyult. A cégvezető persze mindent tagadott, s közben olyan behízelgően mosolygott, hogy Mike-nak azonnal rossz előérzete támadt. Még mélyebben beleásta hát magát ebbe az ügybe. Addig sem kellett Harvey-ra gondolnia.

6 megjegyzés :

Muffinproject írta...

Ígéretes kezdet. Alig várom merre alakul! :D

Valerin írta...

Szia. Köszönöm, hogy írtál, és remélem, el tudom őket terelgetni valamerre. Ez az első próbálkozásom velük, és félek Harvey karakterétől.:)

Muffinproject írta...

Nos jah, ő olyan divatos öltönybe bújtatott soft Piton. Nem egyszerű ingadozni a "hajj de könyörtelen és furfangos vagyok" meg a "szeretet éhes nyüves alfa aki ezt az életben nem vallané be" személyiségjegyei közt ingadozni.
De pont ettől izgi a fickó nem? A sebezhetőségéért szeretjük, akkor is ha széles pofával palástolja.
Jah... egy soft Piton xD

Valerin írta...

Igen, vannak olyan karakterek, akiket egyszerűen nehéz elkapni, mert alapból annyira jók. Hát, Harvey is ilyen, de mindent megteszek, hogy IC legyen.:) Amúgy, a legjobb szereplők általában olyanok, hogy egyszer nagyon szemetek, máskor meg megölelgetnénk őket. Mint Piton. Meg Harvey.:)

Mónika írta...

Annyira örülök, hogy létezik olyan személy, aki ugyanazokat szereti, mint én. (Marvey, Merthur, JohnLock, Sterek, Nagron...) Imádom a blogodat!:)

Valerin írta...

Juj, de örülök, hogy tetszik!:) Kellemes olvasást mindenhez!:)

Megjegyzés küldése