Subscribe:

Labels

2013. április 9., kedd

Végül


Supernatural; Destiel; ez volt az első; talán OOC (ne legyen az!); és nyilván AU (vagy ki tudja)

A címet innen loptam: Linkin Park - In the End




-         Cas?
-         Tessék, Dean.
-         Muszáj megtennünk?
-         Attól tartok. Nagyon fontos, hogy egyszerre történjen. Nem adhattok esélyt arra, hogy megakadályozzanak.

Egy ideig csend volt. Sam a pajta egyik sarkában aludt, bár nem akart, de Castiel könnyen álomba ringatta, hogy nyugodtan válthasson pár szót Deannel.

-         Fura – szólalt meg Dean a sok jelet bámulva a falon.
-         Micsoda?
-         Ott veszítelek el, ahol megismertelek.
-         Dean…
-         Figyelj, ezt most már ki kell mondanom, oké? Ez nem olyan, mint az összes többi eset, mikor meghaltál.
-         Nem fogok meghalni.
-         Éppen ez az – csattant fel Dean. Castiel nem igazán értette, mi bántja. – Mert akkor sehogy sem tudtam segíteni, most viszont én leszek az, aki örökre bezár téged a mennybe.
-         Az az otthonom – mondta Castiel lassan. – Jobb lesz így mindenkinek. – Dean fanyarul elmosolyodott, majd felült a rozoga ágyon, majdnem lefejelve ezzel az angyalt, aki mellette ült. – Most véget vethettek a szenvedésnek. Ha sikerrel jártok, újra tiétek lesz a Föld. Az életetek normalizálódik.
-         Az a helyzet, hogy… ez már nem tűnik olyan csábító ajánlatnak. Megszoktam, hogy szörnyekre kell vadásznom. Megszoktam, hogy minden második nap meg akarnak ölni. Megszoktam, hogy mikor felébredek, téged látlak először. – Castiel valami furcsát kezdett érezni, mikor Dean megérintette az arcát.
-         Dean…
-         Így végül Sam és én arra jutottunk, kell a francnak a normális élet. – Puhán szájon csókolta az angyalt, aki önkéntelenül viszonozta a gesztust. – És a sok borzalmat leszámítva – tette hozzá Dean komolyan -, szebb a világom, amióta te is benne vagy.

8 megjegyzés :

Becca írta...

Ez is olyan kis szomorú lett, mint az előző történet, de mégis annyira szép és aranyos. :3

Névtelen írta...

Imádom! Bocsi, hogy nem nagyon írok értelmes kritikákat, de erre mást nem tudok mondani. A történet rövid, de mégis minden betű a helyén van, pont jókor fejezed be. Ezek a romantikusan szomorú történetek a kedvenceim. <3
Puszi

HardCandy írta...

ez nagyon kis szép, nagyon tetszett! :)

Valerin írta...

Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy sikerült jól elkapnom őket.:)

Unknown írta...

huha.
már régóta terveztem, hogy írok ide is, és most végre eljutottam a pillanathoz ^^.
nagyon szép, keserédes felhangú egyperces. szerintem pár szóval teljesen elkaptad és élővé varázsoltad a karaktereiket.
a vége csudiszép.
köszönöm az élményt ღ

Valerin írta...

Szia. Örülök, hogy tetszett, mert én nagyon szerettem írni a történetet, annak ellenére, hogy kissé keserű. De a boldog folytatás ott van a levegőben. Nagyon köszönöm a véleményt.:):)

Lexy írta...

;w; Angstot nekeeeeem *csak ennyit akart*

Valerin írta...

Kedves Sheena, köszönöm, örülök, hogy... elszomorodtál rajta. :)

Megjegyzés küldése